Tim ´Ripper´ Owens: problémák vannak a hangjával

A Judas Priest egykori hangja, az élőben mindig nagyszerűen teljesítő Tim ´Ripper´ Owens nemrég nálunk, az Analog Music Hall-ban is megmutatta képességeit. Az énekes azonban egy interjúban elmondta, hogy az utóbbi időkben gondok merültek fel a hangjával.

A frontember először a turnézással járó fizikai állóképesség szükségességéről beszélt:
„Egészségügyi szempontból az a helyzet, egy ideje nem jártam már edzőteremben, mivel mindig úton vagyok. De egyébként minden nap edzek, fogytam is, és összességében talán egészségesebb vagyok. Viszont mostanában hangproblémákkal küzdök. Énekeseknél ez előfordul. Úgy értem, bármilyen módszert bevethetsz, de ha gond van a hangoddal, akkor gond van. Szóval próbálom kitapasztalni, hogyan énekeljek ilyen állapotban, ami talán nem is baj.

Mert hogy nem csalok éneklés közben: mindent úgy énekelek, ahogy kell. Nem változtatom meg a dalverziókat, és nem kerülöm ki a magas hangokat sem. De most, hogy gondjaim adódtak a hangommal, próbálom megtanulni, hogyan ne erőltessem túl magam. Nem szoktam ilyesmit gyakran tenni, mindig megpróbálom kiénekelni az adott hangot, és lehet, hogy nem jön ki tisztán, de a fenébe is, azért megpróbálom eltalálni. Mégis tanulnom kell, hogyan fogjam vissza magam egy kicsit. Talán találok módot arra, hogy kíméljem a hangomat, hiszen fiatalabb már nem leszek.”

Ripper-t arról is kérdezték, érez-e továbbra is izgalmat minden színpadra lépés előtt:
„Nos, igen. Még mindig érzek némi izgalmat. Nem maga a színpadra lépés miatt izgulok, hanem attól, hogy jól akarok énekelni. Ilyenkor elcsendesedem és fel-alá járkálok. Régen sosem melegítettem be – életemben egyszer sem –, de mióta a hangommal ezek a gondok történnek, muszáj bemelegítenem. És idegesít a gondolat, hogy esetleg nem fogok jól énekelni. Mindig is ilyen voltam.
De azért várom a koncertet, és imádok kimenni a színpadra. Szeretem látni az emberek arcán a reakciókat. Ezért nem tudom abbahagyni a magas hangok kiéneklését. Nem feltétlenül szeretem ezeket a magasakat, de imádom figyelni az emberek reakcióját, látni, ahogy mosolyognak. Látom a férfiakat és a nőket mosolyogni a koncert alatt, miközben énekelek és kiéneklem a magas hangokat – és pont ez az, ami miatt izgatottan megyek ki a színpadra.”

Owens így folytatta:
„A színpadon kívül elég csendes ember vagyok, de amikor felmegyek a színpadra… Régen Clark Kentnek hívtak, mert a színpadon kívül csendes voltam, öltönyt hordtam a munkámban, és teljesen átlagosan viselkedtem. Aztán amikor láttak a színpadon, olyanokat mondtak, hogy ´Mi a fene ez? Ki ez az ember?´ De mi a rajongók energiájából táplálkozunk. Amikor a közönség nem túl lelkes – csak ülnek a fenekükön és eszegetnek –, akkor nehéz beleélni magam a műsorba. De amikor teljesen megőrülnek, az fantasztikus.”