Hiperkarma: Dob+Basszus

Ha volt már valaha olyan, hogy egy együttes a neve miatt negatívan indult nálam, akkor az a Hiperkarma a neve alapján valami indiai, krisnás hangzásra gondoltam, s be kell vallanom, nálam az nem nagyon jön be.
A zenészek rész elolvasása ilyenkor az első, amit megteszek, s ott egy név fel is tűnik: Dióssy D. Ákos hmmmm, milyen lehet (be kell vallanom, hogy mostanáig a Kispáléknál betöltött szerepe inkább zavaró volt…ma már megszokott.)
S sajnálatos, de csak utána jutok el Bérczesi Róberthez, aki a Hiperkarma alapítója, ha nem ő maga a zenekar lelke teljesen. Ő is ismert a magyar rockzenei életben, a csendben elhalt Bla-Bla énekes – gitárosaként. Ilyen kezdés után teszem be a maxit a lejátszóba… (itt hallgatom)…(másodszor is)…(na jó, írok róla)…

Dob + basszus kellemes, slágergyanús, funkys hangzássalénekkel.
Ez a ma zenei különlegességnek számító, az együttestől debütáló album a CD-imnek egyik színfoltja lesz, ami, ha bakelit lenne, rövid időn belül elkopna.
Végigkísér minket a profi zenészektől elvárható messzemenően kidolgozott hangzásvilág. Hallgatása közben az ember szinte táncolni kezd, ami buszon, városban sétálva meglepő hatást válthat ki a szembejövő emberekből.
A CD hallgatása közben olyan, „ezt már hallottam érzés” egy számnál felmerült bennem…, a sokadik meghallgatás után jöttem rá, hogy a „Sosem voltunk senkik” számnak erős Vidámparkos kisugárzása van, olyan őszi sanzon jelleggel. Hangsúlyozom, csak hangzásvilágilag. Az egész albumról ´sajnos´ csak jót tudok mondani, az meg szerintem rontaná az egész hihetőségét. Inkább itt abba is hagyom, s mindenki belátására bízom, hogy mennyire tetszik neki. A www.1grecords.hu -n akár bele is lehet hallgatni, s remélem, másnak is olyan kellemes csalódást fog nyújtani ez a kis ZENE, mint nekem.