Marilyn Manson: Lest We Forget – The Best of

Az ezredforduló egyik leginkább támadott énekese Brian Warner, ismertebb (művész)nevén Marilyn Manson, aki extrém külsejével és zenéjével, szövegeivel egyaránt ellenérzéseket vált ki sokakból. Ennek ellenére jól fogynak a lemezei, és megkockáztatnám azt a kijelentést is, hogy lassan kezd a tizenévesek egyik divatzenéjévé válni talán épp a sok őt érő támadás váltja ki iránta az érdeklődést a lázadó korukat élő tinédzserekből. Az elmúlt 10 évben megjelent öt nagylemez és néhány egyéb kiadvány (EP-k és egy koncert CD) után Manson most látta elérkezettnek az időt, hogy összefoglalva és lezárva ezt a korszakot megjelenjen egy válogatáslemez, hogy el ne felejtsük ahogy azt a cím is jelzi.

A Best of 18 száma nagyrészt a frissebb felvételekre épít, közel fele az utolsó két albumról származik, az első lemezekről pedig alig került rá valami. A szerkesztés során ezúttal az innen egy, onnan egy elv érvényesült: nem időrendben haladnak a dalok, hanem látszólag összefüggéstelenül, teljesen vegyesen keverve régit és újat. A banda összes albumával rendelkező rajongók nem sok újat kapnak: mindössze egyetlen új felvétel készült, az is egy feldolgozás. Ezúttal a Depeche Mode-tól választott ki Manson egy számot, mégpedig a Personal Jesust. Akit csak ez érdekel, az lehet, hogy jobban jár, ha a válogatáslemez helyett inkább a kislemez mellett teszi le a voksát, bár nem feltétlenül a legjobban sikerült feldolgozással van dolgunk. Gyakorlatilag az eredeti DM számot hallhatjuk áthangszerelve a Marilyn Mansonra jellemző erőteljes gitár riffekre, kiegészítve mindezt Manson hangjával. Még a tempó is változatlan maradt. Ezen kívül még egy nem Manson albumról származó szám került a lemezre: a Spawn film CD-jéről vett Long Hard Road Out of Hell. Érdekes amúgy, hogy mindhárom jelentős feldolgozás számot megtaláljuk a Best of-on: a már említett Personal Jesus mellett az Eurythmicstől vett Sweet Dreams (Are Made of These) és a Soft Celltől feldolgozott Tainted Love is helyet kapott rajta.

Egy válogatáslemez persze soha nem felelhet meg az összes rajongónak: biztos mindenki hiányolni fog egy-egy dalt róla. Ennek ellenére a lemez jól átfogja Manson elmúlt 10 évének munkásságát, és szinte az összes olyan dal helyet kapott rajta, amiből kislemez vagy videoklip lett. Kivétel képez például az utóbbi időből a Dont Like the Drugs (But the Drugs Like Me) és a Coma White, vagy régebbről a Cryptochid és a Man That You Fear.

Az album borítóján az amatőr festőként is tevékenykedő Brian Warner önarcképe látható, belsejében pedig pár fotó róla és az együttes többi tagjáról. Ami extrát még kaphat a Best of megvásárlásával egy rajongó, az egy DVD, mely a lemez különleges változata tartalmaz. Ezen 19 videoklip kapott helyet, nagyjából átfedésben a CD dalaival, de ezen megtalálhatóak az előző bekezdés végén említett hiányzó számok is.
Ez a válogatáslemez egyértelműen nem a rajongóknak készült: az együttes régi kedvelői bizony kevésnek találhatják a korai számokat és túl soknak a kevésbé jól sikerült lemezek felvételeit, míg az egyetlen új számmal nem sok pluszt kapnak gyűjteményükhöz. A célközönség valószínűleg inkább az utóbbi időkben Manson-kedvelővé vált fiatalság volt, akik megtalálhatják a lemezen az összes általuk ismert számot.

1. The Love Song [Holy Wood]
2. Personal Jesus [új szám]
3. mOBSCENE [Golden Age of Grotesque]
4. The Fight Song [Holy Wood]
5. Tainted Love [Golden Age of Grotesque]
6. The Dope Show [Mechanical Animals]
7. This is The New Shit [Golden Age of Grotesque]
8. Disposable Teens [Holy Wood]
9. Sweet Dreams (Are Made of This) [Smells Like Children]
10. Lunchbox [Portrait of an American Family]
11. Tourniquet [Antichrist Superstar]
12. Rock is Dead [Mechanical Animals]
13. Get Your Gunn [Portrait of an American Family]
14. The Nobodies [Holy Wood]
15. Long Hard Road Out of Hell [Spawn OST]
16. The Beautiful People [Antichrist Superstar]
17. The Reflecting God [Antichrist Superstar]
18. (s)AINT [Golden Age of Grotesque]