Underground Magazin

Főoldal → Cikk

Hermano: Live At W2

Hermano: Live At W2

A stonerrockot feltaláló, kifejlesztő, és tökéletesítő Kyuss feloszlása után nagyjából minden korábbi tag megtalálta a maga számítását, egy embert, John Garciát leszámítva. Próbálkozott a Slo Burnnel, amely egy fejét vesztett Kyuss benyomását keltette, aztán Garcia megpróbálta lelazult életérzését beleoltani az AC/DC-be, ezt már Unida néven. A Hermano így finoman szólva is hendikeppel rajtolt, talán csak azok voltak rá igazán kíváncsiak, akiknek elvonási tünetei voltak, ha nem hallotta elégszer azt a rengeteg nyegle Oh yeaaah-t amelyre csak széthullott hősünk képes.

Ehhez képest a Hermano letett az asztalra két klassz albumot, és egymás után adják a klassz koncerteket. Utóbbi (sajnos) nem empirikus úton szerzett információ, de a Live At W2 vizsgálata alapján nem tudom elképzelni e megállapítás ellenkezőjét. Hogy tovább bonyolítsam, azt sem tudom, hogy mi ebben a fantasztikus koncertlemezben a zseniális. Mert itt semmi, de semmi olyan nem történik, ami megkülönböztetné ezt a produkciót egy mezei (akarom mondani: sivatagi) stoner lemeztől, mégis egyre csak hangosítom, miközben hallgatom, és egyre jobban bólogatok a csapzott riffekre. Lehet, az album ösztönössége fogott meg, mert tény, hogy ennyire zsigeri muzsikát manapság annyira nehéz találni, mint azt a bizonyos tűt a(z országúton keresztbefújt) szénakazalban.

Kár is ezen tovább okoskodni, hiszen mégiscsak borzasztó egyszerű az, amit a Hermano véghez visz ebben az ötven percben: könyökből pumpálva búgatják és csattogtatják a folyamatosan gerjedve hápogó gitárokat, mindezt vagy sodró rock n roll tempóban, vagy totálisan elszállva, jammelve, már-már unplugged bensőséget és poszt-hippi szeretethullámokat generálva. Garcia meg közben hozza dögös minimál-dallamait, szövegeiben persze ezúttal sem jut túl mélyre (Gimme The Blues, Every NightOh yeaaah). Egyébként saját nótáik között eljátsszák még a legnagyobb ausztrál rock n roll zenekar TNT-jét is, de ez inkább mély-, mintsem fémpontja a korongnak. Bár nem is olyan rossz ez a feldolgozás. Mert ha adok még rá egy kis hangerőt

1. Cowboys Suck
2. 5 to 5
3. Life
4. Alone Jeffe
5. Roll Over
6. Landetta
7. My Boy
8. Quite Fucked
9. TNT
10. The Bottle
11. Senor Moreno´s Plan
12. Manager´s Special