Solar Scream – Divider

Kissé megkésve, de végre hozzám is eljutott a Solar Scream tavaly novemberben megjelent Divider című lemeze. Restellem, de ez idáig egyáltalán nem ismertem a 2000-ben alakult bandát. Mindenesetre nevük egyre jobban cseng a hazai koncertre járó közönség köreiben, ugyanis Harich Gábornak és csapatának igazán egyedi hangzásvilágot sikerült kialakítania, melyet nem is érdemes bármilyen kategóriába is besorolni.

Nehéz is lenne, ugyanis rengeteg különböző stíluselem bukkan fel a Divider bő ötven percében. A finom dallamok élesen keverednek súlyosabb, progresszívabb dolgokkal. De leginkább a Depeche Mode hatása tagadhatatlan, amely majdnem minden nótában fel-felbukkan.
A nyitó Misery Entwines rögtön egy elég súlyos, mégis fogós, lüktető témával indít, amelyre nem sokkal később érkezik Gábor vokálja, ami szerintem nagyon is passzol a zene hangulatához. Már itt éreztem, hogy nagy bajok nem történhetnek a továbbiakban sem.
És valóban a Grains of Sand még magasabbra röpíti a lemezt és a hangulatot egyaránt. Ütős riffek, több mint kellemes gitárszóló és fantasztikus érzelemdús ének. Harmadiknak érkezik a Heart Carved Into Mine, melynél aztán tényleg leesett az állam is. Ennek a dalnak olyan refrénje van, amely már elsőre kitörölhetetlen lett a fejemből, állati! Egyébként nagy előnye a daloknak, hogy többségük 5-6 perc körüli, így bőven van ideje kifejlődnie a témáknak.
A Beyond the Lights-ban hallható beszéd számomra a Pain of Salvation és a Dream Theather dolgait juttatja eszembe. Vészjósló hangulatú track, mintha épp az apokalipszis pontos dátumát jelentenék be az esti híradóban.
A Without A Sound visszavesz a tempóból, érzelmes irányba tereli a lemezt. Ennél a dalnál volt leginkább az az érzésem, hogy ezek a srácok erős Depeche Mode mérgezés alatt állnak, persze csakis pozitív értelemben. Nagyon szép gitárszóló vezeti le a dalt, tényleg egy élmény!
Az Escape Design ismét felpörgeti, vagyis inkább súlyosbítja a hangulatot, de azért némi belassulás, gondolkodási idő itt is megvan.
A When I Need You Most keserédes pillanatokat kínál. A zene tökéletesen felfesti azt a szívszorító hangulatot, amit a dalszöveg sugall. Amúgy a többi dalnál és szembetűnő, hogy milyen jók a szövegek. Semmi alibizés, semmi klisé, a szép, változatos fogalmazás a jellemző a nótákra.
A Might Be Rain egyedül csak rövidségével bújik ki a sorból, minőségileg még csak véletlenül sem. Hangulatváltásokkal azért így sikerült megpakolni rendesen.
A Permanence úgy jön, mintha egy karate rúgással akarna minket leteríteni. Sőt, akkorát rúg belénk, hogy pár másodpercig lebegni kezdünk, majd a földre éréskor kapjuk a következő adagot. Szépen váltakoznak a pörgős és a lassú, altatós témák. Egyébként talán ezek a fajta dalszerkezetek adják a Solar Scream legnagyobb erejét.
A végső búcsú előtt még érkezik az Over, amely talán a legsúlyosabb riffeket zúdítja ránk, csak hogy véletlenül se feledjük a mögöttünk álló perceket. A The Last Waltz már nem zavar komoly vizeket, csak egy kis hangulatos lezárást ad a Divider-nek.

Szóval összességében első találkozásom a Solar Scream zenéjével több, mint pozitív csalódás. Profi anyagot tettek le az asztalra, amely külföldön is megállhatja a helyét, úgyhogy innentől kezdve érdemes fokozottan figyelni a srácok munkásságát.
Júniusban a Lake Of Tears előtt lépnek majd fel, úgyhogy mindenképpen találkozunk!

9/10

Solar Scream Divider:
01 Misery Entwines
02 Grains Of Sand
03 Heart Carved Into Mine
04 Beyond The Lights
05 Without A Sound
06 Escape Design
07 When I Need You Most
08 Might Be Rain
09 Permanence
10 Over
11 The Last Waltz

Solar Scream:
Kántor Tamás – gitár, szövegek
Antal Dávid – basszusgitár, vokál
Müller Gábor dob
Harich Gábor – gitár, ének