Millió dolláros hotel

Körülbelül egy hónapja megy a mozikban (az art és mega mozik műsorán egyaránt) a Millió dolláros hotel. Volt szerencsém megnézni, s szinte csak jót tudok mondani róla mindenkinek, aki szereti a jó filmzenét…

Nálam ritkaság, hogy egy film nézése közben feltűnik, de itt sikerült beletartozik a filmbe, adja, fokozza a hangulatot, s nem csak a háttérben szól. Igaz, a Jovovich lány által énekelt szám nem tűnt fel, de nem jöhet össze minden.
Ellenben kis ötödik elemünk itt megmutatja, hogy van benne színészi tehetség, s nem mindig fogja vissza magát. Viszi a filmet Daviessel együtt, magával ragadó, összehangolt játékukkal.

Egy hotelben játszódik a film. Tim Roth zuhanórepülésszerű halála miatt kijön az FBI, Mel Gibson személyében. Ezután nyomozás, árvíz, nemi erőszak, összeesküvés, minden van. A gáz csak annyi, hogy a hotel lakói a társadalom perifériáján élő, a TB-t már nem kapó, lecsúszott csövesek, szellemileg visszamaradott emberek, alkoholisták, akik saját világukban élnek. Mindnek kidolgozott karaktere van, a film az övék. Ellenben a sztár Gibsonnak, aki az elnagyolt, általános nyomozó, kis testi hibával… az átlag nyomozó, ki keményfiúnak hiszi magát. A nem nyert kategória, de nem is vele reklámozták.

Nekem a kedvencem a Lenon-imitátor, de ez mellékes.
Ellenben nem az a film… érdemes megnézni, kikapcsolódik az ember, s beszélhet róla utána egy kávé mellett. Nem a történetről. A színészi játékról, s a filmzenéről, s a film által kiváltott gondolatokról, mert elgondolkodtat.
S ez manapság ritkaság.
A film producere, írója… kávésa, titkára…:) Bono a stáblistán mindenütt ott a neve. Rendezője Wenders. A zenéjét kiadja az Universal.