Underground Magazin

Főoldal → Cikk

Daredevil – a fenegyerek

Hazai bemutató: 2003. március 27.

Daredevil - a fenegyerek

Egy újabb képregény adaptációja kerül a héten a mozikba. A Ben Affleck főszereplésével készített film már meghódította Amerikát. Ez természetesen nem volt nehéz, mert a Marvel képregények a tengeren túl nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint hazánkban, ahol a Pókember Batman Superman trión kívül nem nagyon ismertünk öt évvel ezelőttig más szuperhőst. Aztán a magyar mozikban is nagy siker lett az X-Men, megérkezett a Pókember újabb feldolgozása, s most itt a fenegyerek.

El kell mondanom, hogy gyermekkoromban imádtam a nyugatról behozott képregényeket nézegetni, de sajnos sok nem jutott el hozzám, de ettől függetlenül személyes kedvenceim voltak. Imádtam a Pókembert, a Homok- és a Gumiembert. De magyar nyelven csak a Kockást lehetett kapni, így Rahan és Artúr, a szellem kalandjait tudtuk igazán kitárgyalni osztálytársaimmal, azoknak volt kultuszuk.

A hazai képregény kultúra ilyetén zanzásított átnézése után nézzünk egy kis Darevil történetet. A Stan Lee által megalkotott figura polgári nevén Matt Murdock gyermekkorában megvakul egy baleset következtében, s az évek alatt egyéb érzékszervei kifejlődnek. Matt maskarát húz, s belép a nappal ügyvéd, éjjel igazságosztó szerepbe.
A Daredevil képregényről tudni kell, hogy Amerikában nagyon nagy rajongótábora van, a Marvel képregények egyik legsikeresebb darabja. 12 részt a Shop Stop, Képtelen képregény, Dogma író-rendezője, Kevin Smith is készített, melyhez az előszót Ben Affleck írta. Talán ez is segített abban, hogy a film címszerepét ő kapja meg.

S a film egyetlen pozitív eleme is Ben Affleck. A főhős erős lelki tusája a lemondás, elgyengülés minden mozdulatában benne van, látszik, hogy régóta szereti ezt a figurát, rajongója, szívből játszik. A baj csak az, hogy játéka nem ebbe a filmbe való, nem erről szól a történet. Nem egy nagyvárosi drámát ülünk be megnézni a moziba. Szerencsére (?) a forgatókönyv erős sablonokra építése megfelelően kompenzálja Ben játékát, elveszi minden mozdulatának jelentőségét. A történet bármelyik része az ezt már láttam érzetet kelti, előre tudjuk, mikor mi fog történni. Igaz, annyiban a cselekményszövés hasonlít egy komoly hangvételű filmhez, hogy kevés benne az akciójelenet, s a köztük lévő idő meg túl hosszú értsd: vontatott a film.

De az a kevés akciójelenet nagyon szépen van megkoreografálva. De egy ilyen filmtől ezt el is várja az ember, hiszen a látvány miatt ül be a moziba. Kár, hogy a legtöbb ilyen rész a sötétben játszódik, ahol a kedvezőtlen fényviszonyok és a sűrű vágás miatt nem nagyon tudjuk követni, hogy ki kit üt meg, honnan is jött az a rúgás.

A Daredevil képregény lehet népszerű, sikeres. A film is behozhatta Amerikában a hozzá fűzött reményeket, én mégis reménykedem benne, hogy a második rész mert biztos lesz az is pörgősebb lesz, kevesebb képzavarral. Mert az idő hiánya miatt elég sok dramaturgiai ugrásra lehet figyelmes a néző, ami szintén megzavarhatja a film élvezetét, ellenben így amennyiben érdemesnek tartja van min gondolkodnia a filmről a vége főcím után is!

Szereplők: Ben Affleck, Jennifer Garner, Michael Clarke Duncan, Colin Farrell, Joe Pantoliano, Jon Favreau
Producer: Arnon Milchan, Gary Foster, Avi Arad
Executive producer: Stan Lee, Bernie Williams
Fényképezte: Ericson Core
Vágó: Dennis Virkler, Armen Minasian
Díszlet: Barry Chusid
Jelmez: James Acheson
Zene: Graeme Revell
Vizuális effektek: Rich Thorne
Koreográfia: Cheung Yan Yuen
Írta és rendezte: Mark Steven Johnson