Idő van!

E levél aláírói úgy gondolják, hogy a magyar könnyűzene (értelmezésünk szerint: pop, rock, folk, dzsessz) mély válságban van. A magyar dalok médiasugárzásának aránya alacsony, a műfaj szinte semmilyen módon nem tudja megmutatni értékeit, sok esetben közérdeklődésre számot tartó zenekarok működésének alapfeltételei sem adottak. Bár az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy a könnyűzene értékteremtő műfaj és több millió ember érdeklődésére tart számot, mégis: a múltbéli kultúrpolitika folyományaképpen, a rendszerváltás után több mint egy évtizeddel a könnyűzene még mindig nem rendelkezik az őt megillető társadalmi elismertséggel, és ténylegesen még mindig a tűrt kategóriába tartozik. A könnyűzene az egyetlen művészeti ág szemben például a filmmel, a színházzal vagy az irodalommal , mely szigorúan és kizárólag piaci alapokon működik, holott, bármely más művészeti ághoz hasonlóan, nem csupán piaci igényeket elégít ki. Mindezekből következően e levél aláírói az alábbi kérdéseket teszik fel a címzetteknek:

1. Léteznek-e pillanatnyilag könnyűzenei témájú pályázatok, melyeket állami intézmények írnak ki és bírálnak el (pl.: Nemzeti Kulturális Alap)?

2. Nyilvánosak-e azok a pályázatok, melyeket egyéb, a könnyűzene területén működő intézmények, érdekvédelmi (pl.: ARTISJUS) szervezetek írnak ki és bírálnak el?

3. Létezik-e bármiféle koncepció a hazai könnyűzenének a magyar kulturális életben elfoglalt helyével, szerepével, esetleges támogatásának rendszerével kapcsolatban?

4. Tudható-e, hogy melyik minisztérium vagy kormányzati szerv az, amelyik a magyar könnyűzene törvényi környezetét alakítja vagy felügyeli? Vajon ki eme levél valódi címzettje?

5. Létezik-e koncepció a hazai könnyűzene utánpótlásának támogatására, és ha igen, melyik az a minisztérium vagy kormányzati szerv, amelyik e koncepciót majd összeállítja, vagy e tevékenységet gyakorolja?

6. Ismeri-e a magyar kormányzat az Európai Unió országainak a könnyűzenével kapcsolatos kultúrpolitikai koncepcióját és gyakorlatát? Tervezi-e hasonló modell(ek) kidolgozását és alkalmazását?

7. A kortárs kultúra részének tekinti-e a magyar kormány a hazai könnyűzenét? Ha igen, tervezi-e, hogy a kultúrpolitika és a törvényhozás szintjén is oly módon kezeli majd e színteret, mint a nem csak piaci alapon szerveződő többi művészeti ágat? Ha nem tekinti annak, akkor minek tekinti? Négyévenként előhúzható szavazatgyűjtő kvázi-kultúrának? Fontosnak tartja-e a kulturális kormányzat a nem csak piaci igényeket kielégítő hazai könnyűzene itt és most alkotó szereplőinek jelen idejű, deklarált megbecsülését? Nem gondolják-e viccesnek azt, hogy a hazai könnyűzene fontos személyiségei legfontosabb alkotói periódusuk után évtizedekkel kapják meg az egyébként indokolt erkölcsi elismerést?

8. E levél címzettjei szerint, vajon megfelelő arányban szerepel-e a hazai könnyűzene a magyar közszolgálati médiában? Miért nincsenek a hazai médiában a magyar könnyűzenével érdemben, nem bulvárszinten foglalkozó zenei műsorok hasonlóan a több nem csak piaci igényeket kielégítő kortárs művészeti ághoz? Vajon megfelelően reprezentálja-e a jelenleg a közszolgálati médiában bemutatott hazai könnyűzene a sokszínű hazai poppalettát? Vajon a jelenlegi úgy tűnik nem létező – médiakoncepció szolgálja-e az e levél aláíróinál jóval fiatalabb, feltörekvő előadók megjelenését?

9. Léteznek-e olyan, önkormányzatok számára folyósított állami céltámogatások, melyeket a települési vagy térségi önkormányzatok a térségben/településen működő amatőr művészeti kezdeményezések felkarolására kell, hogy fordítsanak? Vajon az összezúzott közművelődési hálózat romjain létesülnek-e olyan új bázisok (egyetemi, kerületi, városi), melyek az előbb említett céltámogatások segítségével otthont adnak ezeknek a művészeknek? Az EU belé˙és küszöbén támogatja-e az állam azokat az értékeket, melyek segítségével a most felnövő generációk hallathatják a hangjukat?

10. Tervezi-e a kormányzat egy, a könnyűzenével kapcsolatos esetleges jövőbeni támogatások rendszerét és a műfaj jogi környezetét szabályzó törvény létrehozását (hasonlóan a filmtörvényhez)? Vajon létrejöhet-e a régimódi, felülről vezérelt kijárásos módszerek helyett az autonóm módon működő színtér működési környezetét törvényekben szabályzó, a napi politikától független rendszer?

A dokumentum aláírónak reményei szerint e nyílt levél egy konstruktív diskurzus első lépése lehet.

Kispál és a Borz zenekar
Tankcsapda zenekar
Anima Sound System együttes
Kimnowak zenekar
Heaven Street Seven zenekar
Másfél együttes
Korai Öröm zenekar
Nyers zenekar
Superbutt zenekar
Pál Utcai Fiúk zenekar
Emil Rulez zenekar
Geszti Péter
Jancsó Miklós filmrendező
Grünwalsky Ferenc filmrendező
Szilvásy Gipsy Folk Band együttes
Bihari Balázs újságíró/Hippikiller zenekar
Tanu Tuva zenekar
Glódi Balázs fotográfus
Fish! zenekar
CH.I.P zenekar
Annabarbi zenekar
Hollywoodoo zenekar
Blind Myself zenekar
Very Bad Things zenekar
Insane zenekar