Szépvölgyi Richárd: Örök elmúlás

Vágyak gyötrik megtiport lelkem,
Álmok kínozzák kiéhezett testem.

Férgek rágják, rohad húsom,
Kutyák tépik ronda arcom.

Halál csókja ritkítja a tájat,
A mennyország ízért csorgatják a nyálat.

Izzó vas húsukba szúr,
Majd megtanulod ki itt az úr.

Láncok bűnhődnek testemen,
Meglakolnak létemért, kínzó rengeteg.

A Fájdalom ölel, kínját rám tapasztva,
Rúnák csöndje zúg a réten.

A Végzet bája csábít, nyugvást nem vár,
A Vér hajnal cseppje örök ár.

A Fekete szín háremén túl
Már nem jár más
Nyugodj véle ez az
Örök elmúlás
Nincs vissza út