Lektrónia 5 – A Szonáris Angyal – Napforduló performansz

Koroknai Zsolt: installáció és performansz
Sőrés Zsolt: élő zene
Ladjánszki Márta: mozgólény

Lektrónia

A Lektrónia performansz-sorozat melyben élő zenei és egyidejű képzőművészeti alkotás jön létre kísérleti és előre felépített vizuális- és zenei installált térrel 2005 novemberében kezdődött. A két művész, Koroknai Zsolt és Sőrés Zsolt együttműködése még az 1999-ben az Ódudai Társaskör Galériában megvalósított Belső történések című tárlaton indult, ahol a kamerával installált kiállítást és a pincegaléria belső rezonanciáját próbálták új vizuális fogalomban egyesíteni. Ez a sajátos, un-plug-d lektronikus zenei hangzás és a digitalizált-pixel-izoláció az előadótér olyan jellegű letapogatása, ahol az analóg és a digitális nyelvezet spektrumát, formavilágát tárják fel a képzőművészet és a társművészetek (zene, mozgás) segítségével. A projekthez 2006 tavaszán csatlakozott társalkotóként Ladjánszki Márta táncművész.

A Lektrónia egyrészt visszanyúl John Cage kibővített szonorizmus-, indeterminizmus- és véletlen-poétikájához úgy, hogy a véletlen, a koncept, az apropriáció, az environment (ambient), a banalitás és a játék princípiumait megőrzi, valamint mindehhez hozzáteszi az idézést, a kollázsolást és a samplingelést (hangmintavételezést). Ugyancsak ebben a szellemben a Lektrónia a zenét már nemcsak szemantikus, de ontológiai eleve-elrendeltsége, a szerző szimpátiája és antipátiája alól is felszabadítottnak tekinti. A Lektrónia művészei az alkotói ambíciót a média szonorisztikus és temporális adottságaira fordítják és olyan alkimista laboratóriumi munkát végeznek, ahol a megszülető alkotás-szövetek (zene, mozgás, kép) létrejöttében nem csupán az installáció építészeti jellege áll fel, hanem a rituális-archetipikus helyzetek, szimbólumok-jelek komplex, egyaránt az esztétikán kívüli és belüli vizsgálata is megtörténik, a Jean-François Lyotard-i gondolat jegyében: Az elektronikai és az informatikai alapú új technológiákat emlékezőtehetségünk anyagi kiterjesztéseként kell felfognunk, mivel fel kell ismernünk a szimbolikus beszéd, mint valamennyi információ szuverén ťkondenzátoránakŤ feladatát. Ezek az új technológiák a maguk módján bebizonyítják, hogy az anyag és a lélek között, legalábbis ha reaktív, azaz performatív funkciókról van szó, nincs egyáltalán szakadás. Agykérgek, vagy legalábbis az agykéreg részei, ami a fizikai és nem-biológiai jellegű kollektív lét tulajdonságával rendelkezik. (Éppen ezért is) A Lektrónia természete szerint közeg, amelyben a fizikai állapot, mint axióma, megkérdőjeleződik: vektoriális térképzete ellentétes társítási önképével, egy kísérleti állapot, mely műként jelenik meg és a kiállítótérben műalkotássá válik.

A performansz speciálisan épített hangszereket, videókat, installált-térszituációkat használ fel /alkot meg/ tartalmaz. A Lektrónia 5 a szolsztícium mágiájának performansza.

Performaszok:

Lektrónia /1: 2005. november 4., K. A. S. Galéria, Budapest
Lektronia /2: 2006. május 12., L1 Táncművek Bakelit M.A.C. Színházterem
Lektrónia /3: 2006. július 1., Ludwig Múzeum Jövő Háza, a Pink House projekt részeként
Lektrónia /4: 2006. november 1., K. A. S. Galéria, Budapest
Lektrónia /5: 2007. június 21., Godot Galéria, Budapest