i.e. 10 000 (10 000 B.C.)

Roland Emmerich (Függetlenség Napja, Holnapután) ismét szabadjára engedte fantáziáját és egy újabb monumentális művet készített, ahol saját magának is nagyon magasra helyezte a lécet.

Az i.e. 10 000 tulajdonképpen egy szerelmi eposz, melyben a fantasztikus látvány és a kellemes zene próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy a történet már évtizedekkel ezelőtt is közhelyesnek számított volna. A cselekmény középpontjában a fiatal és jóképű D´Leh (Steven Strait) áll, aki kedvesét próbálja meg kiszabadítani az őket megtámadó egyiptomi hordák karmai közül. Útját számtalan váratlan esemény keresztezi: pirospaprikán élő afrikai törzsek vagy éppen egy értelmes és hálás ősragadozó. Mindeközben hatalmas képzavarba kerülünk, hiszen nemcsak térben, de időben sem összeegyeztethető jelenségeknek leszünk tanúi. A legnagyobb baj viszont nem ez – hiszen ahogy Emmerich is mondta, ez csak egy kalandos mesefilm sokkal inkább a harmatos történet és az élettelen karakterek. A törzsfőnök Tic´Tic-et alakító Cliff Curtis (Forrás, Napfény, Die Hard 4) jóformán az egyetlen ismertebb szereplője a produkciónak, de még benne is csalódnunk kell.
Mindezek ellenére találni szerethető dolgokat is a 10 000-ben. Ilyen például Emmerich teóriája a piramisok építésére, mindez parádés látványvilággal megspékelve.

Nagy reményekkel megy az ember egy ilyen szuperprodukcióra, és ezért is fájó, hogy Emmerich mester képtelen volt átugrani azt a bizonyos lécet, aminek csak mi látjuk kárát.

5/10