Mustan Kuun Lapset: Talvenranta

(Remélem eltaláltam, melyik a zenekar neve, és melyik a lemez címe. Nem biztos, mert minden finnül vagyon írva még az infólapon is. Na jó, csak vicceltem, az album finnül albumi, úgyhogy biztos, hogy az a cím, ami. Hátha valakit érdekel, úgyhogy elmondom, hogy kizárásos alapon a zenekar pedig yhtye eme ékes nyelven.)

Őszintén szólva love/pátosz/opera/pszeudo-humppa/bánatmetalt vártam a lemeztől, hiszen finn a zenekar, de szerencsére megúsztam. Ez már kapásból egy jópont. Magáért a zenéért is jár egy pár, mert bár teljesen kikerüli a fenti zsákutcákat, mégis tökéletesen finn, mondjuk abban az értelemben, ahogyan az Amorphis tud az lenni. Adódik egyébként némi párhuzam is a finn szcéna eme fehér hollójának korai munkáival, de azért itt gyakorta sokkal black metalosabb a megfogalmazás, és Göteborg szomszédos várából is átszűrődött némi maideni ihletésű csatazaj. Igazán eredeti persze mindezen elemek elegyedésétől sem lesz a Talvenranta, de ezúttal fentebbi okoknál fogva hajlamos vagyok elnéző lenni.

És amúgy is jó ez: kellemesen melankolikusak a dallamok (talán éppen ettől olyan finn a lemez), lendület is van a dalokban (bár a dobos kissé szögletesen tevékenykedik), rendhagyó módon még a manírosságnak sincs nyoma, és még a néha felbukkanó hegedűbetétek sem gagyik. Érezhető, hogy a zenekar a melankólia ellenére is remekül érzi magát úgy, ahogy van, megisznak néhány liter Finlandiát, összedobják a lemezt, és elégedettek is. Én viszont azt nem érzem a Talvenranta hallatán, hogy épp erre a lemezre kéne meginnom néhány liter Finlandiát. De azt sem tagadom, hogy bármikor szívesen elsörözgetek rá akárkivel.

1. Elämäsi kuin perhosen siivet
2. Surun viiltämät ranteet
3. Lucifer & Rosemary
4. Kalmankaunis
5. Talvenranta
6. Lyhyesti
7. Kopros Fagein
8. Kaikki päättyy näihin kyyneliin
9. Aaria