Black Stone Cherry a Dürerben

Szeptember 16-án az amerikai Black Stone Cherry töltötte meg a Dürer kert nagytermét. A kentuckyi négyesfogat ismét bebizonyította, miért tartják őket a modern southern rock és hard rock szcéna egyik legütősebb élő zenekarának. Nem voltak finomkodó felvezetők vagy félgőzzel eljátszott dalok, csak a klasszikus rock and roll, de ne szaladjunk ennyire előre.

A banda fellépése előtt a 10 Years melegítette a közönséget, akik 7 nótát tudtak besűríteni az idejükbe. A szintén amerikai hard rock zenekar hozta a kötelezőket. Dübörgött a Novacaine, a Fix Me, a Gravity és a Wasteland is. A blokkjukat The Optimist zárta. A Tennessee-ből érkező ötösfogat dallamos, de mégis feszes és dinamikus színpadi jelenlétével tökéletesen alapozta meg a hangulatot a Black Stone Cherry előtt.

Az átszerelést követően Chris Robertson énekes-gitáros összetéveszthetetlen, karcos, lélekkel teli hangja az első pillanattól kezdve betöltötte a termet, míg Ben Wells gitáros energikus színpadi jelenléte és szüntelen mozgása garantálta, hogy a tekintetek egy másodpercre se kalandozzanak el. A közönségben azért túlsúlyban voltak a férfiak, de meglepő módon egyre többen vannak jelen az első sorokban is a gyengébb nem tagjai közül, ami azért vitathatatlanul más energiákat mozgat a fellépéseken is…

A bandát 2001-ben négy vidéki srác alapította Edmonton kisvárosában. Chris Robertson (ének, ritmus- és szólógitár), Ben Wells (ritmus- és szólógitár, vokál), Jon Lawhon (basszusgitár, vokál) és John Fred Young (dobok, vokál). 20 évig zenéltek együtt, majd Jon Lawhon személyes okokra hivatkozva barátsággal távozott a zenekarból. Helyére a turnékon és a stúdióban Steve Jewell Jr. érkezett, aki zökkenőmentesen illeszkedett be a csapatba, amely azóta is egységes. Az igazi áttörést anno a 2008-as Folklore and Superstition című második nagylemez hozta meg számukra, amely a brit rocklisták élére ugrott. Olyan slágerek szerepeltek rajta, mint a Blind Man, az In My Blood vagy a Things My Father Said, ami el is hangzott a koncerten. A sikerszériát a 2011-es Between the Devil & the Deep Blue Sea és a 2014-es Magic Mountain lemezekkel folytatták. Előzőről 5 nótát válogattak be a repertoárba, így a legnagyobb reprezentációt kapta. Elhangzott például a Stay, az In My Blood vagy a Like My Roll. Ekkor már arénákban és a világ legnagyobb rockfesztiváljain (Download Festival, Graspop) léptek fel. A legnépszerűbb közönségkedvenceik ebben az időszakban a Me and Mary Jane, ami a buli kezdő száma volt, illetve a finálé dalaiból a White Trash Millionaire és a Blame It on the Boom Boom voltak. A setlistbe természetesen belefért a legutóbbi, 2023-as, Screamin´ at the Sky albumról is egy dal. Az Out of Pocket már a zenekar nyolcadik stúdióalbumán szerepel.

A koncert rockos hangulatát nem hagyták csillapodni a srácok. Látszott, hogy ez nem csupán a frontember feladata. Ben Wells és Steve Jewell Jr. is igyekezett minél több show elemet becsempészni. Többször cseréltek látványosan helyet egymással, vagy rúgtak a levegőbe, mikor John Fred Young megadta ehhez az ütemet.

A Black Stone Cherry fellépése így nem csupán egy egyszerű koncert volt, hanem egy emlékeztető arra, hogy a hard rock műfaja a mai napig népszerű, és sok embert megmozgat, különösen ilyen klubhangulatban, amit a Dürerben könnyű megteremteni.