Marko Hietala Budapesten – a power metaltól a személyes hangvételig

2026. október 21. Barba Negra

Marko Hietala a Roses From The Deep turnéjával érkezett Budapestre, a Barba Negra Blue Stage-en pedig a honfitárs Metal De Facto csatlakozott hozzá vendégként. Október 21-én tehát két finn metalprodukció váltotta egymást a színpadon: előbb a klasszikus power metalos vonalat képviselő Metal De Facto, majd a Nightwish egykori basszusgitáros-énekese saját zenekarával. Két eltérő karakter, két külön zenei világ – és egy este, amely mindkettőnek teret adott.

A finn Metal De Facto nem akarja újra feltalálni a spanyolviaszt, és ezt egy pillanatig sem bánjuk. A 2017-ben alakult zenekar a klasszikus dallamos power metal receptjéből dolgozik: gyors tempók, két gitár, nagy refrének és az a fajta lendület, amelyre ösztönösen megindul a fej. Ha a HammerFall, a Stratovarius vagy a Helloween neve ugrik be, nem járunk messze az igazságtól. A rokonság persze nem jelent másolást, a Metal De Factonak megvan a maga karaktere.

A zenekar ráadásul nem a szokásos vikinges, sárkányölős fantasyvilágot választotta témául. Első lemezük, az Imperium Romanum az ókori Róma történelméből merített, a kétrészes Land of the Rising Sun pedig Japán kultúrája és történelme felé fordult. Szamurájok, császárok és történelmi ütközetek kerültek a klasszikus power metalos dallamok mellé – a kardcsörtetés tehát megvan, csak ezúttal más földrajzi koordináták között.

A zenekarban akad néhány ismerős név is: Esa Orjatsalo a Dreamtale-ből, Sami Hinkka az Ensiferumból lehet ismerős, a gitáros poszton pedig a magyar Szilágyi Zsolt is ott van. Az énekesi feladatokat a spanyol Aitor Arrastia látja el, aki 2023-ban csatlakozott a csapathoz. A magas énektémák és a gyors hangszeres részek komoly feladat elé állítják a frontembert, de a koncerten magabiztosan hozta a műfajhoz szükséges hangterjedelmet.

A Metal De Facto lendületes műsorral melegítette be a közönséget. A dalokban ott van minden, amit a klasszikus power metalban szeretni lehet: húzós riffek, dallamos gitárpárbajok és együtt énekelhető refrének. Az itthoni közönség egyelőre inkább méregette a zenekart, de a produkcióban tagadhatatlanul van potenciál.

Marko Hietala – amikor színpadra lép egy igazi egyéniség

A menetrend szerinti szünetben a Red Stage felől átszűrődő Simple Plan- és Neck Deep-dalok szolgáltatták a háttérzenét. Akadt, aki a két koncert között sörért vagy a mosdóba indult, mások viszont a szomszéd sátor műsorából is elcsíptek néhány percet. Aztán elérkezett az este másik nagy pillanata: színpadra lépett Marko Hietala és zenekara.

Markóról nehéz elfogultság nélkül írni. A Nightwish egykori basszusgitáros-énekese számomra azok közé a zenészek közé tartozik, akiket szinte bármilyen felállásban örömmel nézek meg. Nemcsak a hangszeres tudása és az összetéveszthetetlen hangja miatt, hanem azért a különleges színpadi jelenségért, amely egyszerűen odaszegezi az ember tekintetét. Nem kell hozzá pirotechnika, óriási LED-fal vagy látványos koreográfia: elég, ha Marko kiáll a színpadra.

A Roses From The Deep turné műsora elsősorban a két szólóalbum dalaira épült, így ezúttal nem a Nightwish-nosztalgia került előtérbe, hanem Marko saját zenei világa. A klasszikus hard rock, a heavy metal és a progresszívebb megoldások jól megférnek egymás mellett, a zenekar pedig élőben is közel olyan erőteljesen szólalt meg, mint a stúdiófelvételeken. Tuomas Wäinölä gitáros, Anssi Nykänen dobos és Vili Ollila billentyűs társaságában Marko összeszokott zenekarral érkezett.

A programban olyan dalok kaptak helyet, mint a „Frankenstein’s Wife”, a „Rebel of the North”, az „Isäni ääni” és a címadó „Roses From The Deep”. Elhangzott a Tarja Turunennel közösen rögzített „Left on Mars”, valamint a „Two Soldiers”, a „Proud Whore”, a „Death March for Freedom” és a „Star, Sand and Shadow” is. A koncertet a „Stones” zárta.

Marko nem tartozik a legtermékenyebb dalszerzők közé, de talán éppen ezért is különösen értékes, amikor új anyaggal jelentkezik. A Roses From The Deep dalai személyesebb hangvételűek, és jól mutatják, hogy a Nightwish után sem akart korábbi sikerei árnyékában maradni. A nagy színpadok és a zajos sikerek már megadattak neki, most inkább a saját zenei elképzeléseire és a közvetlenebb, emberközelibb fellépésekre helyezi a hangsúlyt. Nem a régi slágereket akarja újra eljátszani, hanem a saját lemezeit szeretné megmutatni. A Blue Stage kisebb mérete kifejezetten jól állt ennek a produkciónak, a közönség/rajongók közelebb kerülhetettek hozzá, a színpadi jelenléte pedig még közvetlenebbül érvényesült.

A finn nyelvvel viszont továbbra sem sikerült megbarátkoznom. Valószínűleg nekik is legalább ennyire furcsa a magyar, de hát ilyen ez a rock and roll. Szerencsére az angol nyelvű dalok is bőven helyet kaptak a műsorban. Az angol afféle közös kötőanyag, híd a színpad és a közönség között, amelyen a nyelvi korlátok könnyen áthidalhatók. Marko előadásmódja és hangja azonban önmagában is működik: a mélyebb, karcos tónusok és a magasabb dallamok között könnyedén vált, a színpadon pedig cipő nélkül is remekül érzi magát – mi pedig az ő koncertjén.

És ha már Nightwish: a zenekar másik egykori ikonja, Tarja Turunen is hamarosan Budapestre érkezik. A „Left on Mars” után különösen adja magát a gondolat, milyen lenne egyszer néhányszor újra együtt látnánk őket a színpadon. Erre most még várni kell, Tarja ugyanis 2027. április 30-án, a Frisson Live 2027 keretében lép fel a Barba Negrában. Addig maradnak a külön utak és a saját koncertek – de azért álmodozni még szabad.

A két zenekar más-más oldalról közelített a metalhoz. A Metal De Facto a klasszikus power metal lendületét és nagy dallamait hozta, Marko Hietala pedig egy sokkal személyesebb, változatosabb zenei világot mutatott meg. Két különböző előadás, két különböző karakter – az este legnagyobb erőssége pedig éppen ez a változatosság volt.