2001: Science+Fiction

„Kíséreld meg felmérni korod ostobaságát oly módon, hogy a pillanatnyi általános szemléleti szinten elképzelsz valamilyen jövőt: elképzelésed úgy fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi elképzelések a megvalósult jelenhez. Ez az arány a mindenkori korlátoltságot híven mutatja.” (Erdély Miklós: Extrapolációs gyakorlatok)

Az utópiák közül az emberöltőnyi időre szóló elképzelésekben rejlik a legnagyobb kihívás. Az utóbbi évtizedekben két mágikus szám lebegett több nemzedék szeme előtt: 1984 és 2001. Orwell könyvének megjelenése és az elképzelt jövő között harmincöt év volt a távolság, Kubrick filmje harminchárom évet merészkedett előre. A szubjektíve átélhetetlen idő miatt a hosszú távú utópiákat általában a mágia és az ezoterikus irodalom körébe soroljuk, míg a túl rövid távlatú jóslatokat könnyen gyűri le az idő. A médiaművészet alaphelyzetben a tudomány és a fikció határvidékén helyezkedik el. Eszközeit tudományos felfedezések nyomán konstruálták, léte ezek működésétől is függ, tehát sérülékeny, instabil, ami az „örök” művészet gondolatához képest legalábbis konkrét utópia.

Miként jelentkeznek a kortárs tudományban fikciós elemek? A tudomány a világ megismerését tűzte ki célul, vizsgálati eredményei pedig folyamatos átalakítását okozták. Lehet, hogy ez a hierarchia megfordult? Az átalakítás folyamata válik a megismerés eseményhorizontjává? A kutatást, ami kiesik e trendből, fekete lyukként beszippantja a felejtés? Hol érzékelhető a tudomány és áltudomány között kétségkívül ma is meglévő különbség, ha már mindkettő számára döntő viszonyítási pont az elképzelhető? Mi lehet a jövőben a művészet szerepe a tudomány és fikció viszonyrendszerében?

A kiállítás asszociációs keretnek tekinti a tudomány és fikció közötti viszonyrendszert. A művészek által létrehozott munkák úgy szemlélhetők, mint a Jövő Múzeumának kiállítási tárgyai: játékok, tudományos kísérletek, mesterséges lények, szimulált űrhajós kiképző központ, rekonstruált (fiktív) találmány, színes zajok akár egy közös térbe került technikai és művészeti gyűjtemény.

A kiállított művek egyik legjellemzőbb közös vonása a játékosság mellett az interaktivitás, valamint a hang és a kísérleti zene fontos szerepe. A Trafó galériájában, kávézójában és nagytermében a meghívott külföldi művészeknek az elmúlt három évben készült munkái, magyar művészektől pedig pályázaton kiválasztott, erre a kiállításra készült művek láthatók.

A megnyitó alkalmával és június 17-én 17.00-kor Atau Tanaka: Global String című performansza látható.

Kiállító művészek és műveik:
Masaki Fujihata-Kiyoshi Furukawa-Wolfgang Münch: Small Fish (interaktív installáció)
Atau Tanaka – Kasper Toeplitz: Global String (interaktív installáció)
Magali Desbazeille – Siegfried Canto: Gondolkodsz, tehát követlek (interaktív installáció)
Győrfi Gábor: Elatus (videoinstalláció)
Július Gyula és barátai: Jövőtánc (installáció)
Kisspál Szabolcs: Vonzalom (interaktív installáció)
Ravasz András: Színes zaj (hanginstalláció)
Révész László László: Transer (Lyon-Szekszárd) (interaktív komputerinstalláció)
Schneemeier Andrea – Szauder Dávid: Human Controlling System (interaktív komputerinstalláció)
Kurátor: Mélyi József

A rendezvénysorozat további programja:

Update 2.0
Kortárs médiaművészeti kiállítás
Goethe Intézet
2001. június 8.- június 28.
Megnyitó: 2001. június 7. 18.00

Tudomány és fikció a médiaművészetben:

Nemzetközi szimpózium
Francia Intézet előadóterme
2001. június 11. 9.00 18.00
Masaki Fujihata, Kiyoshi Furukawa és Wolfgang Münch: Small Fish
Kiyoshi Furukawa koncertje

Rejtett paraméterek:
Erdély Miklós négy filmje
C3 Galéria
2001. június 15.- augusztus 28.
Megnyitó: 2001. június 14. 19.00

Intermédia – diplomakiállítás :
Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék
MKE Barcsay Kiállítóterem
2001. június 13-16.