Living Colour

Ha egy kissé bulvárízű propaganda-hantázással próbálnánk eladni a Living Colourt, akkor kezdhetnénk ekképp: valamikor a nyolcvanas évek végén Mr. Száj-hős, azaz Mick Jagger látta a banda New York-i CBGBs-beli koncertjét, és meghívta őket a következő szólólemeze elkészítéséhez

Ám a fekete srácoknak régóta nincs szükségük az efféle hatásvadász reklámkampányra; már 90-ben zsebükben volt egy MTV Best Music Video-díj és egy Grammy-díj (a Cult Of Personality-ért ugye, milyen ismerős?), a kritikusok pedig szintén a kegyeiket keresték! A közönség talán kevésbé, mert a hasonló vizeken evező csapatok Red Hot Chili, Faith No More jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek és örvendnek mostanság is.

De amint elhangzik a funk metál párosítás, a Living Colour neve megkerülhetetlen. Nem először lépnek fel hazánkban, már a hajón is koncerteztek korábban, sőt a Sziget Nagyszínpadán és a Zöld Pardonban is játszottak. Ha a szinte semmitmondó funkmetál besorolás büdös volna, a stílus-skatulya kiszélesítésének végett megemlíthetjük még a fekete zenei tradíciókat (soul, blues és jazz), a punk ösztönösségét, a hip-hop lezserségét, meg persze a heavy metál is ott karcol rendesen. Az A38 weboldala úgy ajánlja őket, mint Jimi Hendrix mai hangjai, van is ebben valami, és nemcsak azért, mert Doug Wimbish a 2006-os Sziget-bulin egy szürke Jimi-pólóban pengetett A hatások szintjén beugrik még a Led Zeppelin, a Rolling Stones, de elmehetünk egészen John Coltrane-ig és James Brownig is.

A Living Colourt 1983-ban hozta világra Vernon Reid New Yorkban, ám a bemutatkozó korongra egészen 1988-ig várni kellett: ez volt a Vivid, a csapat pedig tarolt a lemez kétszeres platina és a Billboard 200-as listáján a hatodik! (No, azért e sikerhez kellett az a Jagger-féle menedzselés és az Epic Records-szerződés) A két évre rá megjelent Times Up érdekessége, hogy a Stones-os fenegyereken kívül olyan nevesincs arcok cameóztak rajta, mint Little Richard, a színész-énekesnő Queen Latifah vagy a színészóriás, James Earl Jones, aki többek közt Darth Vader hangja volt a klasszikus Star Warsban.

A 93-as Stain albumon szerepel először a világ egyik legkeresettebb basszusgitárosa, Doug Wimbish (játéka hallható például Madonna, Seal, Annie Lennox, Joe Satriani lemezeken!), a hangzás pedig egy fokkal metál-közelibb lett, mint addig bármikor. De hiába a Billboard 26. helyezés, hiába az elismerő kritikák, a Living Colour 1995-ben földbeállt. A feloszlást nem ve(he)tték oly véresen komolyan, hiszen öt-hat esztendő múlva csak-csak egymásra találtak, és 2003-ban összeraktak egy stúdióalbumot Collideoscope címmel, amelyet mind a sajtó, mind a közönség vegyes fogadtatásban részesített: méltató Kerrang– ill. Rolling Stone kritikák mérsékelt rajongói visszhang.

Ezennel elérkeztünk a mához: a közbeeső öt évben a srácok nem kapkodtak el semmit, turnéztak, vendégeskedtek mások lemezein, és most pedig dolgoznak az új feltehetőleg 2009-re megjelenő alkotásukon. Ám előtte azért benéznek hozzánk is, és megtáncoltatnak minket egy laza funk n roll-bulival!

Diszkográfia

Stúdióalbumok
1988 Vivid
1990 Time´s Up
1993 Stain
2003 Collideřscope

EP-k
1991 Biscuits

Koncertalbumok
2005 Live from CBGB´s
2005 CBGB OMFUG Masters – The Bowery Collection
2008 CBGB OMFUG Masters – The Bowery Collection

Válogatásalbumok
1991 Biscuits
1994 Dread
1995 Pride
1998 Super Hits
1998 Play It Loud
2005 What´s Your Favorite Color?: Remixes, B-Sides and Rarities
2006 Everything Is Possible: The Very Best of Living Colour

Kislemezek
1988 Cult of Personality
1988 Middle Man
1989 Glamour Boys
1989 Open Letter (To a Landlord)
1989 Funny Vibe
1990 Type
1991 Love Rears Its Ugly Head
1991 Solace of You
1991 Elvis Is Dead
1991 Pride
1992 Talkin´ Loud and Sayin´ Nothing
1993 Leave It Alone
1993 Ausländer
1993 Nothingness
1993 Bi
1994 Sunshine of Your Love
2003 Song Without Sin

Video albumok
Primer (1989)
Time Tunnel (1991)
On Stage At World Cafe Live (2007)

Jegyek:
Elővétel: 5000,- Ft
A fellépés napján: 5900,- Ft