Három év után végre megérkezett az Inborn Tendency debütlemeze

A finn death metal újabb sötét gyermeke, az Inborn Tendency három év munkája után végre kiadta első nagylemezét, amely január 9-én jelent meg. A banda nem kapkodott: a lemez mögött rengeteg munka, és jó pár „oké, ezt most tényleg meg kell oldani” pillanat áll.

A zenekar szerint a Let There Be Sin egyszerre lezárás és indulás. „Ez az album egy hosszú út végállomása, és közben egy új kezdet is” – mondják. A banda nem próbateremben él, hanem távmunkában rakja össze a zenét — death metalban szokatlan, de náluk működik. Új munkamódszerek, új rutinok, és az a cél, hogy a debüt ne legyen olyan, amit pár év múlva szégyellni kell. Szerintük sikerült.

A borítókat és a vizuális világot Henri Tervapuro készítette, aki festett grafikáival pont azt a nyers, intuitív, kicsit baljós hangulatot hozza, ami a zenekar zenéjében is ott van. A banda szerint Tervapuro sokszor olyan rétegeket is előhoz a dalokból, amiket ők maguk sem láttak elsőre.

A szövegek továbbra is maradnak a zenekar saját, atmoszférikus, „értsd úgy, ahogy akarod” világában. Nem magyaráznak, nem fejtik ki, nem adják a kezedbe a megfejtést. A lemez fő témája az emberbe kódolt bűnösség, a velünk született sötétség — és az, hogy mit kezdünk vele. A dalok keresztény mitológiából is merítenek, de nem hittérítésről van szó, inkább arról, hogy mi lakik az emberben, ha lehántod róla a kulturált felszínt.
A szövegíró Ville Herranen így foglalja össze: „Valami új, valami régi, valami a sajátunkból, és valami lopott.” Death metalban ez kb. ars poetica is lehetne.

Let There Be Sin:
01. Defiled
02. Heritage
03. Flesh Eater
04. Imperfected
05. Exiled
06. Ungod
07. Fist Evangelist
08. Lament
09. Death Do Us Part
10. Returnal