A Tyketto 2026-ban is tud aréna‑rockot írni, ami nem poros nosztalgia

A Tyketto új dala, a We Rise elsőre úgy szól, mintha a ’90-es évek aréna rockjának egy elveszett darabja került volna elő egy poros DAT kazettáról – pedig, nem. A márciusban érkező Closer To The Sun egyik kulcs darabja nem a múltba réved, hanem azt mutatja meg, hogyan lehet 2026-ban is hitelesen megszólalni a klasszikus hard rock nyelvén.

Danny Vaughn frontember szerint a dal tudatos visszanyúlás a Don’t Come Easy korszakához, de a nosztalgia helyett inkább a túlélésről szól: arról, hogy a zenekar harminc év után is képes újra felállni, újraírni magát, és nem csak a régi slágerek árnyékában is létezni. A Closer To The Sun egészét ez a hozzáállás hatja át. A lemez a szerelem, veszteség és szembenézés témáit járja körül és közben végig ott lüktet benne a klasszikus Whitesnake–Aerosmith vonal.

A felállás ma is erős: Vaughn mellett Elliott gitározik, Ged Rylands billentyűzik, Chris Childs (Thunder) basszusozik, a dobok mögött pedig Johnny Dee (Doro) ül. A felvételek több brit és európai stúdióban készültek, köztük a legendás Rockfield Studiosban, ahol fél rocktörténelem született – a Tyketto pedig láthatóan nem azért ment oda, hogy nosztalgiázzon, hanem hogy bizonyítson.

A korábban kiadott Higher Than High után Vaughn szerint egyre több visszajelzés érkezik arról, hogy a közönség már nem „régi kedvencként”, hanem aktuális zenekarként tekint a Tykettóra. A We Rise pedig pontosan ezt a narratívát erősíti: a múlt nem teher, hanem nyersanyag, amiből valami új épül.

Closer To The Sun:
01. Higher Than High
02. Starts With A Feeling
03. Bad For Good
04. We Rise
05. Donnowhuddidis
06. Closer To The Sun
07. Harleys & Indians (Riders In The Sky)*
08. Hit Me Where It Hurts
09. The Picture
10. Far And Away
11. The Brave