A Sleeping With Sirens robbanásszerű berobbanása: itt a „An Ending In Itself” című új kislemez

A Sleeping With Sirens úgy tér vissza, mintha közben semmi sem változott volna, pedig közben minden szétesett körülöttünk: itt az „An Ending In Itself”, egy dal arról, milyen érzés próbálni összerakni magad, miközben az élet épp újabb adag káoszt borít rád. Will Yip producerrel a háttérben a zenekar megint azt csinálja, amihez a legjobban ért: nagyívű dallamokba csomagolja azt a fajta hétköznapi szorongást, amit ma már a reggeli kávé mellé is felszolgálnak. Kellin Quinn pedig nem próbálja eljátszani, hogy minden rendben van — inkább kimondja, amit a legtöbben csak gondolnak: néha egyszerűen nem vagyunk jól, és ez teljesen oké.

Kellin Quinn pedig nem próbálja eljátszani, hogy minden rendben van — inkább kimondja, amit a legtöbben csak gondolnak: „Ez a dal egy szerelmeslevél mindenkinek, aki épp küzd valamivel. Túl sokat játszunk úgy, mintha minden oké lenne, és közben félünk segítséget kérni. Fontos kimondani, ha nem vagyunk jól. Bármin mész keresztül, van remény.”

A dal tehát nem bújik metaforák mögé: ez a „nem vagyok jól, de legalább nem egyedül” típusú vallomás, amitől a zenekar annak idején is működött.

Az An Ending In Itself egyben a Sleeping With Sirens visszatérése a Rise Recordshoz, ahhoz a kiadóhoz, ahol a Feel annak idején a Billboard 200 harmadik helyéig jutott, és ahol megszületett az aranylemez Let’s Cheers to This és a platina If You Can’t Hang is. A nosztalgia adott, de a banda nem nosztalgiázni jött: inkább újraértelmezik, mit jelent ma alternatív rockot játszani úgy, hogy közben nem próbálnak fiatalabbnak, trendibbnek vagy „algoritmusbarátabbnak” tűnni.

Tizenöt év, hét stúdióalbum és több ezer koncert után a Sleeping With Sirens még mindig itt van, és valahogy relevánsabb, mint sokan, akik a korszakukból már rég eltűntek. A TikTok‑generáció közben újra felfedezte őket, ami ritka jelenség: kevés zenekar tud egyszerre nosztalgikus és friss maradni anélkül, hogy közben elveszítené a saját identitását.
A jelenlegi felállás: Kellin Quinn, Nick Martin, Justin Hills, Matty Best és az új gitáros Tony Pizzuti továbbra is azt csinálja, amit mindig is: épít egy hangzást, ami egyszerre melodikus, dühös, érzelmes és kicsit sem szégyelli, hogy néha túl sok. A banda jövőbe néző attitűdje és a közönséggel való makacsul őszinte kapcsolata az oka annak, hogy a Sleeping With Sirens ma is ugyanúgy működik, mint tizenöt éve: nem azért, mert trend, hanem mert szükség van rájuk.