A brit underground újabb pofonja: Liar and The Host

A londoni Within Reach új száma, a Liar and The Host, nem a megszokott metalcore‑kliséket pufogtatja, hanem egy feszült, ideges, szikár dalt hoz, amelyben minden hang úgy csattan, mintha valaki a falhoz vágná. A zenekar a brit undergroundból nőtte ki magát, és mostanra pontosan tudják, hogyan kell úgy felépíteni egy dalt, hogy az egyszerre legyen személyes és pusztító.

A szám nem a „minél nagyobb, annál jobb” elvét követi, hanem a kontrollált dühét: feszes tempóváltások, hideg, pengeéles gitárok, és vokál, amelyik nem a heroikus üvöltést, hanem a fojtott feszültséget választja. A hozzá készült videó is ezt a hangulatot viszi tovább: minimalista, nyers, és pont annyira kényelmetlen, amennyire a dal megkívánja.
A Within Reach ezzel a számmal nem újraírja a metalcore-t, hanem megmutatja, hogy a műfaj akkor működik igazán, ha nem akar mindenáron nagyobbnak látszani — csak őszintének, dühösnek és élőnek.