Iconic – II: nagy riffek, nagy nevek

A Frontiers Music Srl bejelentette, hogy a hard rock szupergroup, az Iconic – Michael Sweet, Joel Hoekstra, Marco Mendoza, Tommy Aldridge és Nathan James – július 31 én kiadja második korongját, II címmel. A „szupergroup” kifejezés ma már gyakran üres címke, de itt tényleg olyan zenészekről van szó, akik külön külön is komplett rocktörténeti lábjegyzetek. A kérdés inkább az, hogy mit tudnak együtt mondani, ami több, mint a neveik összege.

A frissen kihozott „Cry No More” ezt próbálja megválaszolni. A dal és a hozzá készült lyric video nem újraírja a hard rockot, hanem megmutatja, hogyan működik a műfaj akkor, amikor nem akar modernkedni, csak jól meg van csinálva. Sweet és Hoekstra gitárpárosa továbbra is tankönyvi példa arra, hogyan lehet egyszerre technikásnak és dallamcentrikusnak lenni, Mendoza és Aldridge pedig azt a fajta ritmusszekciót hozzák, amelyik nem „kísér”, hanem meghatároz.

A zenekar tagjai természetesen lelkes idézetekkel kommentálják a visszatérést – Sweet szerint a dal „a legjobb idők hangulatát idézi”, Hoekstra pedig azt mondja, a klasszikus rock rajongói „valami nyerset és valósat” kapnak. Ezek a mondatok önmagukban PR szagúak lennének, de a zenekar esetében van mögöttük tartalom: ez a felállás tényleg azt a korszakot idézi, amikor a hard rock nem nosztalgia, hanem nyelv volt.
A lemeznyitó „Cry No More” egyértelmű irányt mutat: nagy riffek, nagy dobok, nagy refrén – amiben benne van minden. A másik végletet a „Tears Keep On Falling” képviseli, egy power ballát, amelyben a zenekar megmutatja, hogy a dinamika nem csak hangerő, hanem dramaturgia. Nathan James pedig továbbra is az a frontember, aki képes egy egész lemezt a vállán vinni: erős, kontrollált, és ami a műfajban ritka, nem túlénekel, hanem jelen van.