Big Truck: Laurie Vincent új zenekara úgy fordul rá a melankóliára, mintha mindig is ez lett volna a cél

A Big Truck az a projekt, amelyben Laurie Vincent végre megmutatja, mi történik akkor, ha a Soft Play féle nyers energia helyére beenged valami finomabbat, sötétebbet, emberibbet. A zenekar – Sam Coppins (dob), Asa Thallon (gitár) és Justin Myles (billentyűk) társaságában olyan hangzástvilágot rakott össze, amely egyszerre idézi a The Cure hideg eleganciáját, a The Smiths melankolikus csipkelődését, a The War On Drugs végtelen országút romantikáját és a The Breeders alternatív lazaságát. A Big Truck most mutatkozik be a Central Reservation Blues szal, amely a Marshall Recordsnál jelent meg.

Highway hangulat, brit indie melankólia és egy férfi, aki végre kimondja, hogy elszúrta

A Central Reservation Blues elsőre is betalál: egy furcsa, mégis működő keveréke a heartland rock országúti vibrálásának és a ’80-as évek brit indie szomorúságának. A dal úgy hömpölyög, mintha valaki egy benzinkút parkolójában próbálná összerakni, hogyan is jutott idáig.

Laurie Vincent pedig végre nem szerepet játszik, hanem saját életét írja meg. A dal alapja egy nagyon is valós, nagyon is kellemetlen történet: „Lemaradtam a párom születésnapjáról és a fiaméról is, amikor Amerikában voltam. Nem vagyok jó a dátumokban, és amikor egy turné egy évre előre be van táblázva, könnyű elveszni. Ezekre a születésnapokra örökké emlékezni fogok, miközben a koncertekre már nem.”
Ez a mondat tökéletesen összefoglalja a Big Truck líra lényegét: vallomásos, önironikus, néha bölcs, néha csak fásult tényközlés, ahogy az élet is az – egyszerre jó és egyszerre szar.