Antipódus-diszkó és Glebe-i melankólia: Jön az ötödik DMA’S

Úgy tűnik, az ausztrál gitárzene legmegbízhatóbb exportcikke, a DMA’S megunta a Britpop-revival skatulyáját, és valami olyasmivel kísérletezik, amit leginkább a „stadium-shoegaze” névre hallgat.

A Tommy O’Dell, Johnny Took és Matt Mason triója bejelentette: 2026. augusztus 7-én érkezik az egyszerűen csak DMA’S címre keresztelt, sorrendben ötödik stúdióalbumuk. A címválasztás (vagy annak hiánya) persze sosem véletlen: a srácok állítják, ez az anyag maga a kvintesszencia, a vegytiszta zenekari identitás, amit a sydney-i Glebe negyed füstös stúdiói és Los Angeles csillogása között kalapáltak össze.

Hogy mire számíthatunk? A frissen bedobott Heatin’ Park című single alapján a recept maradt a régi, de a fűszerezés bátrabb. Matt Mason szerint a dal egy „elfelejtett demó” és egy „vad energia” ütközéséből született – ami náluk általában annyit tesz, hogy a fülbemászó refréneket némi koszos szintivel és fésületlen gitárral tolják meg, pont annyira, hogy a manchesteri pubokban és a fesztiválok nagyszínpadán is működjön.

Ezt vezette fel a némileg visszafogottabb, shoegaze-be hajló My Baby’s Place, aminek klipje pont olyan, mint egy elmosódott emlék egy jól sikerült, de végigivott éjszakáról. A dal szövege – Mason bevallása szerint – a hála és a nincstelenség közötti állandó ingázásról szól; igazi egzisztencialista popzene ez azoknak, akik szeretik, ha a melankóliát profi produkciós munka (ezúttal a Grammy-jelölt Lach Bostock segédletével) teszi fogyaszthatóvá.