John Bush (Armored Saint) nem irigy a sikeresebb énekesekre

John Bush, aki az Armored Saint-ben és egykor az Anthrax-ben is énekelt, a metal műfajon belül ismert, elismert figurának számít. Természetesen vannak más dimenziók is, olyan zenekarok, olyan énekesek, akik arénák, stadionok szintjéig is eljutottak. Egy interjúban arról kérdezték John-t, nem frusztrálja-e, hogy más, olykor gyengébb képességű énekesek hatalmas stadionsikereket értek el a ´80-as, ´90-es években, míg ő maga inkább „kultikus ikon” maradt.

A frontember így Így válaszolt:
„Nos, nem szeretném, ha úgy hangzana, mintha keserű lennék vagy ilyesmi, mert nem vagyok. Tényleg nem. Szerintem mi az Armored Sainttel nagyon szerencsések vagyunk, hogy még mindig itt vagyunk 2026-ban, és még mindig zenét készítünk, miközben a zenekar 41-42 évvel ezelőtt indult. Az, hogy ezt még mindig csinálhatjuk, önmagában is komoly eredmény, és rendkívül büszke vagyok rá.

Azt hiszem, én őszinte vagyok a karrieremmel kapcsolatban, és más valószínűleg nem mondaná azt, hogy „Hé, én igazából sosem futottam be igazán.” Sok ember inkább megakadályozná, hogy a közönség így gondolkodjon róla, de én elég kíméletlenül őszinte vagyok magammal és a körülményekkel kapcsolatban. Néha talán túl szókimondó vagyok mindenben, és sokan azt mondhatják: „Miért mondasz ilyet?”
De én sok dologról így beszélek. Ezzel együtt rengeteg lemezt készítettünk. Készítettem albumokat az Anthrax tagjaként is. Most pedig megjelent a Category 7 formáció lemeze is. Sok anyagot hoztam létre, rengeteg koncertet adtam életem során, sokat turnéztam, bejártam a világot. Ezért nagyon hálásnak érzem magam, és úgy érzem, számos eredményt értem el.

Senki sem mondta, hogy az élet igazságos. A rockzene világában dolgozol. Senki sem ígérte, hogy mindenkinek ugyanannyi siker jut. Mindenki más-más szintű sikert ér el, és valójában a legtöbb ember, aki zenét készített, soha nem jutott el igazán magas szintre. Nem akarom a sikert a Metallica vagy az Iron Maiden mércéjével mérni, mert ők jelentik a csúcsot, és nagyon kevés zenekar jut el oda. Nemcsak a metalban, hanem bármilyen műfajban. Aztán vannak az alattuk lévő szintek, majd az az alattiak is. De végső soron az a lényeg, hogy azért csinálod az egészet, mert szereted, és szerintem ez a legfontosabb mozgatórugó.”

John hozzátette:
„Azért akarok zenét írni, mert szeretek zenét írni. Szeretném-e, hogy a lemezek jól fogyjanak, és szeretném a lehető legtöbb pénzt keresni velük, miközben olyan minőséget képviselnek, amellyel maximálisan azonosulni tudok? Természetesen. Nem azért készítünk zenét, mert azt szeretnénk, hogy senki ne vegye meg. Annak semmi értelme nem lenne. Nem arról van szó, hogy részegen a hálószobámban játszom a haverjaimnak egy este. Ilyet csináltam régen, de már nem erről szól. Azt akarom, hogy az emberek megvegyék, szeressék, és inspirációt merítsenek belőle. Ugyanakkor azt is szeretném, hogy a zeném a saját értékrendemen alapuljon, és azt tükrözze, hogy ki vagyok én, illetve kik vagyunk mi.

Szerintem ez a lényeg, és ez a célja annak, hogy ne add el magad. Ha azt mondhatod: „Ez valóban az én művészi vízióm”, akkor a siker mértéke már az, ami. El kell fogadnod azt a sikerszintet, amit elér. Én mindig is így tettem. Amikor elkészül egy lemez, elengedem. Reméled a legjobbakat. Reméled, hogy az emberek értékelni fogják. Remélem, hogy sikeres lesz. De ez valójában nem változtatja meg a véleményemet az album minőségéről, mert amikor befejezek egy lemezt, úgy érzem, hogy nagyszerű lett, és ezt komolyan is gondolom. Így aztán teljesen mindegy, mennyit adnak el belőle, az már szinte lényegtelen.”