Deafheaven: a nukleáris rémálom a hétköznapi rutin mögött

A világvége nem feltétlenül egy vörös gomb megnyomásával kezdődik. Néha azok a hétköznapi emberek működtetik a gépezetet, akik egyszerűen csak elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Ebből a nyugtalanító ellentmondásból indul ki a Deafheaven meglepetésszerűen kiadott, háromszámos EP-je, az At Work in the Fields of the Bomb, amely október 9-én jelent meg. A „Hunter” című nyitódalhoz egy különös, fenyegető táncjelenetekre épülő filmet is készítettek.

A klipben egy táncos kerül szembe három harisnyás alakkal. A koreográfia eleinte szinte kecses, aztán imitált lövések és egy „pogóra” emlékeztető jelenet törik meg a mozgást. A filmet Nico Poalillo rendezte, a koncepció kidolgozásában pedig George Clarke, a Deafheaven énekese is közreműködött.

A zene sem kínál menekülőutat: a szintetizátorokkal kiegészített black metal nyers erővel tör elő, Clarke visszhangos sikolyait pedig feszes, súlyos részek váltják. A „Hunter” a zenekar sötétebb oldalát helyezi előtérbe, és jól illik az EP fenyegető alapkoncepciójához.

A másik két szerzemény más irányból közelít. A „Three Princes” lebegősebb hangulatot hoz, a közel tizenhárom perces „Sorry Laid the Hearth” pedig egy hosszan kitartott, súlyos riffben teljesedik ki. Az EP-t Arthur Rizk producerrel rögzítették, és a tavaly megjelent Lonely People With Power után érkezik.

Az At Work in the Fields of the Bomb 500 példányos, színes vinylkiadást is kap. A Deafheaven jelenleg a Mastodon és az Alcest társaságában turnézik az Egyesült Államokban.

At Work in the Fields of the Bomb:
Hunter
Three Princes
Sorry Laid the Hearth