Rémember: Good at least

Ránézésre Jimi Hendrixnek kinéző basszusgitárosról, sportcipőben és melegítőben rohangáló énekesről és gitárosról nekem teljesen más stílus jutna eszembe. Jimi a 60-as évek, a másik oldal talán rap, soul ilyesmi. De semmiképen sem pszihedelikus grunge!

Utána ránézek a lemezborítóra, itt gondolom azt, hogy az előadója mindenképen klasszikus (a festő egyébként Varsányi Pál). Ez se jött össze. Akkor kik is ők, és mi is az amit előadnak nekünk? Ők a Rémember, a zenét meg egyszerűen meg tudom fogalmazni, ami mindent elárul: eszméletlen jó!

Ez a maxi az előzetese annak az ősszel megjelenő nagy lemeznek, amivel Rémemberék akár világismertségre is szert tehetnek (ha eddig nem sikerült volna). Ahogy Pierrot is mondta: ők a nagy reménységei. Már végigkoncertezték Európát és hamarosan megint mennek Gratzba. Az énekesnek, Fibulának nagyon illik a hangja ehhez a stílushoz és ez adja meg az egész zenének a feelingjét. A maxin 4 szám található: „A good at least”, ennek a magyar verziója (”Jó apámnak”), rádióbarát mix és még egy szám: „Rivers send me”. A „Jó apámnak” című szám Pierrot 89. születésnapjára íródott (legalább is a honlapon ezt állították… jó poén!:-). A „Rivers send me dal megírását földjeikről elüldözött ausztrál őslakosok ihlették, érzékelni lehet benne a pszihedelikus hatást. Most hallgatom, sodródom a zenével együtt, szinte repülök álmok széles ablakán, és nincs semmi baj!