Eric Clapton: Me and Mr. Johnson

Eric Clapton tiszteleg Mestere előtt. Sosem titkolta, hogy mekkora hatással van rá a legendás blues-előadó, Robert Johnson életműve. Most, hogy már maga is valódi zenészóriássá magasodott, lerója tiszteletét annak a zenészóriásnak az emléke előtt, akinek saját elmondása szerint annyi mindent köszönhet. Teszi ezt egyszerre alázattal és méltósággal. Alázattal a Mester felé, méltósággal pedig a közönség felé, ahogy azt a Lassúkezűtől megszoktuk és megszerettük.

Ki előtt tiszteleg Eric Clapton? Robert Johnson 1911-ben született az USA Mississippi államában. Már tinédzserkorában bűvöletbe ejtette a zene, s maga is muzsikálni kezdett: barátjával verseket írtak, amiket dorombbal és szájharmonikával kísérve adtak elő. A 19 éves Robert Son House hatására kezdett gitározni. Eleinte mentora, Ike Zinnerman társaként, majd ahogy mindinkább magabiztos lett, egyre többször egyedül állt a közönség elé. Johnson számára soha nem okozott problémát a távolság: autóstoppal, gyalogszerrel bárhova hajlandó volt elutazni, ahol felléphetett. Híre gyorsan terjedt, s hihetetlen tempójú zenei fejlődése miatt szárnyra kaptak olyan mendemondák is, melyek szerint az ördögnek adta a lelkét a gitártudásáért cserébe. Ő azonban rendületlenül utazott és zenélt, nem adva meg magát sem a pletykáknak, sem a magánéleti megpróbáltatásoknak (első felesége és közös gyermekük belehalt a szülésbe, második felesége idegösszeomlást kapott).

Pályafutása során olyan előadókkal lépett fel (leggyakrabban az arkansasi Helena éjszakai mulatóiban, mely város akkoriban a blues fellegvára volt), mint Howlin´ Wolf vagy Calvin Frazier. Repertoárjában nem csak a saját érzéseit oly kézzelfoghatóan megéneklő blues-dalai, hanem az aktuális slágerek, polkák és balladák is helyet kaptak, bármit képes volt akár egyetlen hallás után is eljátszani. 1936-ban és ´37-ben az American Records Company ügynökének megkeresésére rögzítette dalait, örökérvényű és alapvető klasszikusokat nyújtva így a blues- és az egyetemes zenetörténet számára is.

Ez a 29 dal az összes felvétel, amit hátrahagyott az utókornak. Tragikus és korai halálának körülményei máig sem tisztázottak, a legvalószínűbb változat szerint két szenvedélye, az ital és a gyengébbik nem iránti fékezhetetlen vonzalom miatt kellett távoznia az élők sorából: mindössze 27 éves volt, amikor egy fellépése alkalmával kikezdett a szórakozóhely tulajának feleségével, majd rövidesen fenékig ürítette a neki nyújtott mérgezett italt tartalmazó poharat.

Ki tiszteleg Robert Johnson előtt? Eric Clapton 1945-ben született, s már 13 évesen megkapta első hangszerét, egy akusztikus gitárt. Első együttesét, a Roostert alig 17 évesen alapította, de nemsokára már a legendás Yardbirds soraiban láthatta viszont őt a közönség. Hamarosan innen is távozott, s John Mayall mellé szegődött a Bluesbreakers-be, de 1966 ismét új zenekarban találta: a semmivel sem kevésbé korszakalkotó Cream-ben. Ennek 1968-os feloszlása után pedig egy újabb sztárcsapat, a Blind Faith tagja lett, amely azonban csak egy lemezt és egy turnét élt meg.

Johnsonhoz hasonlóan Clapton is sokat viaskodott szenvedélyével (mely számára a kábítószer volt), azonban ő sikerrel kerekedett felül a csábításon: 1971 és ´73 között elvonókúrán vett részt, ahonnan visszatérve hamarosan szólókarrierbe kezdett. Habár azóta többször is együttműködött régi kollégáival és más nagyhírű zenészekkel is (pl. a Dire Straits-szel vagy Elton John-nal), a világ immáron 3 évtizede önálló előadóként ismeri, akinek hangja és gitárjátéka éppúgy védjegyszerű, mint a többnyire kissé szomorkás, melankolikus dalai. Clapton töretlen muzsikusi diadalútját magánéleti válságok sora kíséri – két gyermeke is nagyon kicsi korában távozott az élők sorából -, s sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő életének minden élménye és tapasztalata ott van a zenéjében, mely tiszta érzelmességével milliók szívéhez találja meg az utat.

Milyen ez a tiszteletadás? Elegáns és magával ragadó. A blueszene túlzás nélkül legnagyobb klasszikusai sorakoznak itt az egyik legnagyszerűbb kortárs muzsikus (és kiváló zenésztársai: Steve Gadd, Nathan East, Billy Preston, Andy Fearweather Low, Doyle Bramhall II és Jerry Portnoy) előadásában, a produkció minősége tehát borítékolható. De én nem ezen puszta tények miatt ajánlom mindenkinek – nem csak Johnson vagy Clapton rajongóinak – ezt az albumot, hanem az érzés- és hangulatvilág miatt, ami már eredetiben is áthatja ezeket a dalokat, s ami Eric Clapton interpretációit is élettel telivé és örökérvényűvé teszi.

Clapton játékából, hangjából süt az őszinteség, a legmélyebb átélés, a dalok iránti szeretet, s éppen ezáltal nő fel hozzájuk, ezáltal válik előadása méltóvá Robert Johnsonéhoz, s ezáltal kap értelmet ez a lemez is. Mert többről van itt szó annál, hogy Eric Clapton eljátssza Robert Johnson dalait: újraéli, s új élettel tölti meg őket, megmutatja, mennyire közel tud kerülni ahhoz az utánozhatatlannak tűnő atmoszférához, azokhoz az érzésekhez, amik eredetiben belengik ezeket a szerzeményeket. Ahogyan maga Eric Clapton fogalmaz a borítóban olvasható néhány sorban: páratlan tisztaságú, egyszerűségű dalok ezek, mentesek minden cicomától, olyan, mintha Johnson csak magának és tán még Istennek játszaná-énekelné őket. S pontosan ez az érzés keríti hatalmába az embert, ha Claptont hallgatja, ahogy játssza ezeket a blues-klasszikusokat. Sok hasonlóság fedezhető fel Johnson és közte, talán ezért is tudja ilyen tökéletesen, mindenki másnál tökéletesebben megragadni és tolmácsolni ezeket a zenébe öntött vallomásokat, s talán ezért is válik olyan különlegessé, varázslatossá ez a lemez.

Eric Clapton tiszteleg a Mester előtt. Ha valaki, hát ő az, aki megteheti, s akinek meg is kell tenni ezt. Nem csak saját maga, de az összes blues-rajongó nevében is. Aligha hallhatunk 2004-ben ennél igazibb blues-zenét hitelesebb tolmácsolásban.

1. When You Got a Good Friend
2. Little Queen of Spades
3. They´re Red Hot
4. Me and the Devil Blues
5. Travelling Riverside Blues
6. Last Fair Deal Gone Down
7. Stop Breakin´ Down Blues
8. Milkcow´s Calf Blues
9. Kind-Hearted Woman Blues
10. Come on in My Kitchen
11. If I Had Possession over Judgement Day
12. Love in Vain
13. 32-20 Blues
14. Hell Hound on My Trail