Galapagos: Majmokbolygója

A Galapagos zenekar néhány hónapja egy interjúval mutatkozott be nálunk. Akkor még csak a Magasan száll című maxijukat volt szerencsém hallani, melyet már a Szekeres András (Junkies, Milk) és Birkás Gergő (Galapagos) által életre hívott érdi Fantomas stúdióban rögzítettek.

A zenekar lelkesen dolgozott az első nagylemezen, míg a pénzügyi nehézségeket legyőzve végre elkészült, és áprilisban már a kezemben lehetett a korong, mely a Majmokbolygója címet kapta, utalva ezzel a belső tartalomra. Nagyvonalakban a tétlenség és beletörődés ellen próbálnak fellépni a zenészek.

A borítóképek jól mutatnak erős kontraszt, sok világos felület – , elöl és hátul a zenekar és sárga Zsigulija látható egy-egy bizonytalan közlekedési helyzetben. A szövegkönyv belső oldalainak elmosódott képei annyira nem nyerték meg a tetszésem, de igazán nagy gons sincs velük, az írás jól olvasható.Magán a lemezen nincsen semmi felesleges felirat, a korong egy autókereket imitál.

A zene első hallgatásra közel sem tűnik szubkulturális képződménynek, tulajdonképpen teljesen trendi rádiózenének is elmenne. A beates-popos élmény a meghatározó, a Minket várnak, igen című szám refrénje igencsak közel van a 60-as évek beat irányzatához.

A Heal című angol nyelvű dal pedig a pop véglet a lemezen, nagyon lágy és kellemes, és szövegében sem áll messze a többitől. Hasonló a Ne engedd el, a maga bárzongorás, keserű és szomorú témájával. Bármennyire populáris hangzást értek el ezeknél a daloknál, tökéletesen kerülték ki azokat a kliséket, amelyek a tömegzenét jellemzik.

A Magány, a Magasan száll és a Repülj, repülj már a maxin hallható volt, a Magasan szállhoz videoklip is készült (mely a zenekari honlapról letölthető). Egyébként ez egy szinte már túlságosan is slágeres dal, nagyon énekelhető, és gyors ritmusával könnyen mozgásra csábít. A többi dal mind furcsa egy kicsit, mókásak és kedvesek, mint pl. az Aranyfény, mely a tavaszt kellő humorérzékkel egy fűnyíró hangjával idézi meg. A Nem! számomra kissé a Hiperkarma monológjait idézte, érdekesen is hat a lemezen, ahogy a 13-as járat is, ahol az egyébként nagyon őszinte és tiszta éneket torzították.

A Galapagos zenéjében nagyon jó szövegekkel találkoztam, a könnyed és összehangolt játék akusztikus hangzásával akkor is örömünkre lehet, ha éppen nem is tudunk rá különösebben odafigyelni. A vokálok borzongatóan szépen beleillenek a dalokba, a zenekar létszámával azonos számú közreműködő zenész igencsak kitett magáért. Ezt a dallamos és sumák”, mondanivalóval teletömött popzenét a Galapagos koncertturnéján is bemutatja, érdemes keresni őket, és érdemes keresni a Majmokbolygója című nagylemezüket is!

Bodó László: gitár
Birkás Gergő: ritmushangszerek, vokál
Farkas Csaba:Basszus, vokál
Martinkó Tamás: gitár
Szekeres Péter: ének, gitár, fűnyíró
Zaják Péter: dob, ének

Közreműködtek:
Almási Endre: gitár
Hegyi Áron: zongora
Pirisi László:zongora
Szekeres András: vokál
Torma Frenk: vokál
Varga Laca: basszus