Soilent Green: Confrontation

A Soilent Green mindenféle új korszakot, meg új kezdetet emlegetett a friss, Confrontation című lemeze kapcsán. Ezt már a koronggal való ismerkedés egy viszonylag korai szakaszában, a borítónál is megfigyelhetjük. Ugyanis elődeivel szöges ellentétben pocsék lett. Az eddigi zseniális, szecessziós, abszintos, többnyire ledér hölgyeket ábrázoló képek legalább annyira a Soilent Green tartozékai, mint Ben Falgoust embertelen rikácsolása, és a tíz másodpercenként bekövetkező, mégis kiszámíthatatlan tempóváltás. Most be kell érnünk ezzel a szerencsétlen játék-szamurájjal, meg az őt övező giccslángokkal.

De az új korszak ebben ki is merül. A szánalmas borító bizony minőségi zenét rejt. Semmiféle változás nincs itt, a muzsika nem lett jobb, nem lett rosszabb, mint korábban volt. Az Erik Rutan által generált hangzás sem, pont olyan tömény és olyan zajos, mint a csapat eddigi albumain.
Visszatérve a zenére, szép lenne most azt mondani, hogy régi jó ismerősként köszönti az ember a blastbeatek közé ágyazott, Mississipi parti pecázások aláfestő zeneéjeként is tökéletesen funkcionáló, laza southern témákat, no és a kihagyhatatlan, csatorna- és mocsárbűz által ihletett lassú sludge riffeket. De nem. A Confrontationön a Soilent Green továbbra is kiszámíthatatlan, továbbra is meghökkentő és továbbra is félelmetesen precíz játékkal rukkolnak elő. Ezúttal is sikerült igen beteg, a zene morbid hangulatát frappánsan visszaadó számcímeket (és természetesen szövegeket) kreálniuk, íme néhány példa: Liquor & Cigarettes, This Glass House of Broken Words, Permanent Solution to a Temporary Problem, Fingernails on a Chalkboard.

Aki eddig szerette a Soilent Greent, az a Confrontationt is szeretni fogja. Ha valaki nem szerette eddig, lehet, hogy most fogja megkedvelni. Vagy most fogja megutálni.