Az Escondidoba vezető útról – Ladies and Gentleman, JJ Cale és Eric Clapton!

Nagyszerű, hogy létezik a Crossroads fesztivál. Ezt a programot Eric Clapton találta ki és évek óta szervezi nagy sikerrel. A koncertek egyik jelentősége, hogy a világ minden részéről odalátogatnak a blues műfajának avatott művelői, köztük JJ Cale is. Nemcsak a koncerten muzsikálnak együtt hanem hosszabb távú közös produkciók is születnek ennek kapcsán.

A fesztivált követően Eric Clapton kérésére vonult stúdióba a két muzsikus és az albumon közreműködő zenésztársaik 2005 augusztusában, Kaliforniában. Jó hangulatú stúdiómunka során rögzítették azt a 14 dalt, amely a lemezt alkotja. A háttérmuzsikát az a banda szolgáltatja, akik JJ Cale-t kísérik koncertjein.

A két gitáros óriás egy vidám, érdekes és fogyasztható, bár nem trendi albummal rukkolt ki. A nótákat nem lehet egy kategóriába sűríteni. Dallamviláguk, megszólalásuk átível a blues, a country és a folk műfaján egyaránt.

Cale 11 nótát írt az albumra, Clapton a Three Little Girls címűt, a gitáros John Mayer egyet, a Hard To Thrill-t jegyzi, míg a két főszereplő közösen készítette el a klasszikus Sporting Life Blues feldolgozását.

Külön erre az albumra készült el a Danger és a Ride the River, amelyeket újra hangszerelt a két nagyszerű előadó. A Heads in Georgia elégikus, férfius dallamvezetéssel bír. A Missing Person című dalban karakterikusan adja a klasszikus blues ritmusát a két gitár, bár némi countrys felhang is felfedezhető benne.

A következő dal, a When this War is Over, amely klasszikus tánczene, már amennyire a blues az, persze. A tradicionális Sporting Life Blues úgy szól, hogy akár a 19. százaad végén, a mély délen, a volt rabszolgasoron is így énekelhették az afro-amerikai lakosok. Vadul kevernek a Dead End Road-ban, még egy hegedű is fokozza az összhatást. It´s Easy mondja a következő dal címe és így is van. Könnyen fogyasztható nótát kap a hallgató, de nem üreset.

A Hard to Thrill lassan építkező dal, amelyben a gitár dominál, és apránként juttatja el a hallgatót a katarzisig. Igazi közönséghergelő koncert nóta, amelyben a gitárosok megmutathatják, hogy avatott mesterei hangszerüknek. Természetes is, hogy ezt oldani kell. Az albumon következik az Anyway the Wind Blows, amit akár bohókás, összekacsintó dalnak is nevezhetnénk. A Three Little Girl szintén egy sokat tapasztalt és megélt férfi hangulatát és érzelem világát adja vissza. Ezt a dalt Clapton jegyzi.

A Don´t Cry Sister jön. Mintha modern tánczenét hallana a hallgató, csak a pontosan beszúrt gitár hangok és szólók jelzik, hogy itt többről van szó, mint popzenéről. Cale és Clapton egymásnak adja a dallamot, nagyszerűen. A Last Will and Testament-ben ismét a két előadó karakterének felelgetésse jelenik meg. A Who Am I Telling You a maga prozodikus előadásmódjával megpihenteti az előadót, hogy az albumot záró Ride the River ismét felpörgesse. Nehogy már úgy érjen véget a lemez, hogy ne kapcsoljuk újra az első dalra!

Az albumot hallgatva ismételten bizonyítottnak tekinthető, hogy az igazi blues tánczene is egyben. Hölgyeim és Uraim! Hallgassák JJ Calet-t és Eric Capton-t! Lehet táncolni!

Az albumon található dalok:

1. Danger
2. Heads in Georgia
3. Missing Person
4. When this War is Over
5. Sporting Life Blues
6. Dead End Road
7. It´s Easy
8. Hard to Thrill
9. Anyway the Wind Blows
10. Three Little Girls
11. Don´t Cry Sister
12. Last Will and Testament
13. Who Am I Telling You?
14. Ride the River