Kálmán Eszter: 5. (ötödik)

Írd szárnyaiddal
az égre fel
szeld át a mindenség tavát
mentelj a késsel
szeretkezve érjen
ne vágyj az égre
taposd szét szerelmed szemét
palotája romjaira
omoljon zokogva
átdöfve torka
vértől úszik a kád
s te csak dalold
a sirályok dalát!