Megyeri Nikolett: Utópia

Csodálkozol magadban, figyelsz,
félmosolyoktól, félig-készen,
ugyanarra az anyagra gyújtasz,
túl vagy már néhány megfejtésen.
Bóvliba ringat a zsibbadás,
elgurul mellőled a szenny,
ameddig filmkockákat dobálsz
és agyadba száll a menny.
Hamis nyomor és színlelés,
telhetetlen kis élvezet,
beleszólnál a dolgokba biztos,
de téged senki se´ kérdezett.
Bohócarcod, jelmeztested:
ennyi van ingyen, a többi ver át,
itt hagyták neked kárhozatul
az utolsó utáni utópiát.