Megyeri Nikolett: Morzsákon

Érmém az élén áll, két egyforma oldalán
alkalmazkodó, aprócska állatok,
az űrhajók zárva, Istenre várva
leltárba vétettek a távlatok.

Ismerd és bízz, ahogy szárad a víz,
sóhajt a méz alatt a kanál,
kiömlő pirkadat, állapot-pillanat,
engem a tavasz máshol talál.

Morzsákon fekve, hasamba telve,
maszatos talpú kis kegyenceim,
mosolyba sorvadó, viaszcsorgató,
ravatalon felsíró szerelmeim.