Megyeri Nikolett: Kényszer

Megtörténtél velem,
félreértem a szellemeket,
kómabúrám gyönyörében
berendeztem a kényszeremet.

Gyűrött sugarak lüktetnek körül
fegyvert fogok a romlott kenyérre,
felvidít, hogy te nem érzel semmit,
így mosol minden nap szentfehérre.

Csapkodok a szárnyaimmal,
akarok repülni, tényleg,
de csak létrám legfelső fokáról
integetek az égnek.