Megyeri Nikolett: Kulcsra zártam

Kulcsra zártam kiszáradt burkomat,
feltéptem elmém üszkös sebét,
megalkottalak magamból
és átlényegültem beléd.

Agyamba fontam tudattalanságod,
ereimbe szívtam véredet,
kárpótlásul a láthatatlanságért
tükrömbe rajzoltam a képedet.

Feledésemmé választottalak,
bőröm alá írtam a neved…
Aztán reggel lett, ébredtek az élők,
de én már álmomban meghaltam veled.