Bufa: Álom tán

Álom tán, vagy mozgó idő. El-elalvó futófény,
Feléleszti kicsit a szívem, E sokdimenziós tünemény.
Kár, hogy én más szemszögű vagyok, lecsúszott paraolimpikon Túl hosszú az út, ami hozzád fut, odaérek vajon?

Álom tán, vagy megállt idő. Kővé vált a perc.
Újra a tömegben csodállak, köröttem emberkert
Részegítő különös hatás, árad szét lassan bennem
Nagy varázsló, miért pont én, miért találtál pont el engem?

Álom tán, vagy időhurok, visszatérő rabszolgák
Lábnyomod épp betonba öntik, elejtett morzsáid majszolják
Én is ott térdelek a porban, státuszomtól porig sújtva
Mikor hozzám szólsz, szívembe hatolsz, ismét s újra, újra.

Hogyan is próbálhatna egy halandó,
Bármit gondolni egy angyalról.
A szavak zavarosak és néha hamisan csengenek,
Csak az érzés számít, ami, ha látom Őt, betölti lelkemet
Csak az érzés számít, ami simogat és fáj
Félreérthető és megrémítő hatás
Hajnal hasad, lassan a hasamra nap süt,
Tudom, hogy nem lehetünk soha így már együtt.

Bármit vállalni, érezni haszontalan,
Inkább a nagy csend, magamba fojtom szavam.
Minek is szóljak, ha cserébe hozzám se szólsz,
Nem kell, hogy mindig a legrosszabbra gondolj, Te kis komoly
Bármit vállaltam, éreztem, hasztalan
Inkább a nagy csend, univerzumtalan,
Hogyan repüljek, ha szárnyam el van törve
Tudtam, hogy így lesz, megmondtam már jó előre.

Félve várom az órát, mikor eljön a kalóz, megrabol és elhajóz
És csak széttört emlékkristályokat hagy vissza
A zűr és az űr eggyé válik a térrel, mikor kinyitom szemem
Sosem tudhatom meg, hogy miért bántál el így velem.
Te angyal, Te egyetlen kegyetlen
Fura szív, miért vagy mégis kedves nekem.

Bármit vállalni, érezni haszontalan
Inkább a csend, magamba fojtom szavam
Minek is szóljak, ha cserébe hozzám se szólsz
Nem kell, hogy mindig a legrosszabbra gondolj, Te kis komoly
Bármit vállaltam, éreztem hasztalan
Inkább a nagy csend, univerzumtalan
Hogyan repüljek, ha szárnyam el van törve
Tudtam, hogy így lesz, megmondtam előre.