Rebeka: Szerény kívánság

Párás kongó aluljáró,
Rideg fekhely, pokoljáró
Kisértet éj otthonában
Nincsen falu szobájában
Fon álmokat reménykedve,
Nap mint nap a hittel küzdve,
Talán egyszer lesz valami,
Majdan lesz valahol lakni,
Hol rendes ágy van, nem hideg,
Négy fal, tető – anyaölben -…
Meleg kandalló tüzénél
Valóság nyitja ki szemét.

Én önző lélek, panaszom,
Miért is szólok, otthonom
Meleg ággyal fogad engem,
Nem küzdök az álnok ellen.
e nincs helyem, ha bántanak,
Elbújjak és ne lássanak
Miként öntöm ki a szívem,
Ha bú ér s örömtelen,
Nem tudok egyedül lenni,
Gondolatokba merülni,
Álom szárnyán elrepülök,
Élni kell, hát mindent tűrök.