Rebeka: Eljött a tél

ELJÖTT A TÉL

Eső cseppje új ruhában
fák ágán szendereg,
fehér égbolt zsíros hasán
a nap fénye is megdermedt.

Megkövült táj kacsint rám
fagy fátylával henceg,
mi ismerős, most idegen
képzeletem játszik velem.

Fagyos dáma jégvárába
mindig vár vendéget,
csipős kelléktára csipke
táncolj rá, lásd megkedveled.

Csúszós páncéljában minden
meghint a tél szele,
hideg űzte a meleget
sóhajom máshol szüntelen.

Lakatlan sziget, kedvelem,
kopog visszhang léptem,
köszöngeteg fáknak sorban,
felhőbe ér lehelletem.

Elmúlt már, hogy ezt megéltem,
egy év megint eltelt,
számon kérhetem magamon:
tehettem, amit nem tettem.