Lumen Pictura – Danczák István fotóművész kiállítása Fotocellában

Ha a műkedvelő nem megy a kiállítóterembe, akkor a kiállítóterem megy mondjuk egy kávéházba. A cél a két part közelítése egymáshoz. Hisz miért ne kössük össze a kellemest a még kellemesebbel?! Danczák István természetfotói és fotógrafikái a Supranatura Művészeti Alapítvány szervezésében szeptember 25. és október 9. között tekinthetők meg a Fotocella Kávézó és Galéria időszaki kiállításaként.

A főváros új kultúrnegyedében virágzó kávéházi pezsgés újjáéleszteni látszik a századelő hangulatát. Mára azonban nemcsak a közösségi hangulat és a kávézás szertartása csalogatja egy frissítőre az ubánus vándort, egy-egy kirakatból meghökkentő vagy épp tüneményes műtárgyak bukkannak elő, a kávéházi költők-írók helyét pedig részben átvette a képző- és iparművészek produktuma. Ennek köszönhetően új üstökösök indultak el pályájukon a Ráday utcából, és már szinte feledésbe merült életművek pompáztak hajdani fényükben. A Fotocella Kávézó és Galéria is évek óta ezt a tábort erősíti egyedi fotókiállításainak sorozatával, melynek következő állomása a Lumen Pictura.
Danczák István az Anziksz című kiadvány fotórovatának vezetője volt éveken keresztül, és a Művészeti Vizuális Nevelés című módszertani foylóirat tipográfusa és fotósaként mindennapi tevékenységévé vált a vizuális dokumentáció. A francia támogatással megalakult Független Képzőművészeti Szalon vezetőségi tagjaként, önálló rovatuk vezetőjeként pedig a független magyar művészeti élet támogatása is feladata lett. Tanári végzettség hiányában is megválasztott tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. Látásmódja, kompozíciós készsége így szakmailag is fedhetetlen. Évekig művésztelepek vezetőjeként és aktív résztvevőjeként vállalt szerepet a hazai művésztársadalomban.
A kérdés azonban nem az, milyen a jó fotó, hanem az, hogy milyen a jó fotós. A jó fotós ugyanis egyben festő, aki kiváló érzékel használja palettáját, grafikus, aki tisztába van a kép elemi részeivel, technikus, aki a fényképezőgépből a géphez is ért, de mindeképpen kritikus. Kritikus mindennel és első sorban magával a médiummal szemben. Hiszen kindulni csak abból is lehet, hogy az a jámor jószág csupán egy műszer. Az általa létre hozott valóság mindössze tökéletlen másolata az eredetinek. A tudomány pedig nem abban van, hogyan lehet a kettőt mind inkább hasonlóvá tenni egymáshoz, hanem abban, hogy ismerve a tecnikai fogyatékosságokat hogyan lehet mégis az eszközt a magunk és alkotásunk javára fordítani. Hogyan lehet vele valamit megmutatni, kifejezni. Egy kék erdőt, egy arany hidat… A fénykép hivatása: bekeretezni a fotós szemében tükröződő látványból egy képet, úgy hogy felvillantson valamit magából az egészből is.

A Supranatura Művészeti Alapítvány fiatal, lelkes csapatának különböző szakmai területeken megszerzett tudása, kreativitása és a művészetek iránt tanúsított érzékenysége, alázata mozgatja azt a törekvést, mely az alkotók és befogadók közti távolságot kívánja csökkenteni. Céljuk, hogy pályázatok és támogatások segítségével bemutathassák az arra érdemes tehetségeket a művészet minden területéről, és lehetőséget teremtsenek olyan szakmai fórumokra, ahol a résztvevők találkoztathatják nézeteiket, látásmódjukat egy termékeny közeg létrehozásának érdekében. Reményeik szerint a szeptember 25-ei közönségtalálkozó is alkalmat ad majd erre.

Kiállítás látogatható:
Hétfő- Szombat: 11.00 02.00
Vasárnap: 15.00 24.00

Korábbi kiállítások:

1989 B. Hajdu Lászlóval, Balatonalmádi
1991 Gent, Belgium
1991 Móri Szakmai Műhely
1992 Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság, Budapest
1993 Móri Szakmai Műhely, Budapest
2000 D. Kovács Júliával a Tasi Galériában, Szentendre
2001 Ráckeve

Az ANTROPOS.hu kulturális online magazin támogatásával!