Weisz Iván: Szilánkok

174 oldal, 5 alcím, 41 rövid írás. Tényleg szilánkok Weisz Iván tollából.

És ezek a szilánkok bizony tudnak fájni is. Főleg, amikor a bőrünk alá hatálnok, mint példáula Felvilágosítás című novella. Amelyből egyébként kiderül, hogy mindannyian győztesnek indulunk, nem is kicsi mezőnyben, csak utána valahol talán veszítünk a vezető pozíciónkból.

Találkozhatunk Charles Bronson óbudai alteregójaval is. Őt csak annyi különbözteti meg amerikai névrokonától, hogy nem ő segít, hanem ő szorul irgalomra. A Téboly című írás főszereplője az ő sorsán keresztül szembesül a hajléktalanok közötti hierarchiával. Amely -valljuk be- sokkal áthidalhatatlanabb, mint az átlag magyar és Bill Gates közötti különbség.

Hogy mi a savanyúkáposzta? Megtudhatja a tisztelt olvasó abból, ahogyan a 20. század híres és hírhedt politikusai nyilatkoznak róla. Weisznek köszönhetjük az értékes gyűjtést, amiért nyilván egyszer majd valamiféle kitüntetést is fog kapni.

A kötet egyik érdekes húzása az, hogy a Prológussal zár. Nyilván valamiféle újabb kezdetre utal ez. Különösen, hogy a kötet utolsó monsdatából tudjuk meg, hogy W.I. felnőtt lett. És bizony ezzel a fájdalmas felismeréssel mindegyikünk mindennap találkozik.

Akit érdekel a többi 37 írás az egye és olvassa a Szilánkokat. Mivel a novellák többsége tényleg rövid, képes arra, hogy a Barátok közt vagy éppen a Jóban rosszban reklám blokkja alatt elolvasva visszarántson minket az agyhalálból.