Andaxinház: Forte Piano

Szerettem az életet, az igazságát is és a hazugságát is. Az egyetlen, vissza nem térő életemet védtem, mely elmúlik, olyan korban, melyben élni nem volt természetes dolog. Jogom volt hozzá. De látod, mégis hova jutottam. Azt mondták, nem voltam őszinte. Nem is az a bűnöm, hogy csupa ellentmondás voltam, mint maga az élet, hanem az, hogy egyáltalán színt vallottam. Aki szereti az életet, az olyan, mint én. Hasonló az élethez, mely szép és zagyva. Aki szereti a halált, az olyan, mint Nero. Meddő és sötét. Enyém volt a szebb sors. Éltem, ameddig lehetett. /Kosztolányi Dezső/

Szereplők: Mihalik Ábel, Csík Adrienn, Fülöp József,
Geltz Péter, Nagy Zoltán, Orosz Helga, Virág Melinda
Koreográfia: Nagy Zoltán, Virág Melinda
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Látványkonzultáns: Árvai György
Fényterv: Payer Ferenc
Kiadványterv: Farkas Csilla
Fotó: Dusa Gábor
Rendezte: Zsalakovics Anikó