Spidronműhely: Don Juan – Ugyanaz – egészen máshogyan

Az értelmes előadásnak, szép előadásnak, tömör, egyórás előadásnak Jászberényi Gábor a kivitelezője.
Nem akarja elképzelését beletömni a nézőbe. Könnyeden elmond egy többszörösen rétegzett, nehéz mesét.
Rábízza a nézőkre, mennyit ért meg, mennyit fogad el belőle. Élvezetes este. /Molnár Gál Péter/

Szenvedélyeink rabjai vagyunk, szokásainké, melyek a zsigereinkbe ivódtak.
A megváltoztathatatlanság önáltató kényelmével hazudjuk át életünket, felmentve magunkat a felelősség alól.
Alkohol, drog, dohányzás, játék, csábítás, szex, internet, vásárlás, divat szenvedélyeink listája végtelen.

Egymáshoz való közeledésünkben valóban kíváncsiak vagyunk egymásra, vagy csak a belénk kódolt szokásaink kommunikálnak?
Kapcsolatainkban képesek vagyunk-e eljutni egymáshoz, képesek vagyunk-e tényleg megérinteni a másikat? Egyáltalán, lehetséges-e mindez?

Az előadás nem a megszokott színházi eszközökkel keresi a választ ezekre a kérdésekre.
A furcsa állványrendszerrel felszabott térben egyszerre látjuk a múltat, a jelent, és a lehetséges jövő képét.

Történet egyszerre szól a szenvedélyről, a hozzánk tapadt, levetkőzhetetlen szokásokról
legyen az erkölcsi önigazolás, az igaz szerelem keresése, vagy elkeseredett önpusztítás ,
és arról a bűntudatos küzdelmünkről, amit a szenvedélyeinktől való megszabadulásért vívunk.

Az előadás alkalomról alkalomra változik: számos pontján a színészre van bízva, hogy hogyan lendíti tovább a történetet, ezzel varázsolja egyszerivé és megismételhetetlenné az aznapi játékot.

Két idegen érkezik tehát a városba, annak reményében, hogy új életet kezdenek.
Szenvedélyeik azonban erősebbnek bizonyulnak akaratuknál, s amikor bekopogtat ajtajukon a lezáratlan múlt, elkeseredésükben visszafordíthatatlan döntést hoznak.

Szereplők:

Tompa Ádám
Horváth Kristóf
Fehér Ákos
Legerszki Krisztina
Réthelyi András
Jáger Szabolcs

Rendezte:
Jászberényi Gábor