„Songs For Drella” – Andy Warhol és a Silver Factory, 1963-68 a Láthatatlan Filmek Klubjában

Belépő: 600 Ft/alkalom

Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok művészi alkotás van.
(Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája /A-tól B-ig és vissza/. Ford. Halász Péter)

I. 2009. február 20., péntek, 18h
Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc, 1965
Rendező: ANDY WARHOL
The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: ANDY WARHOL, operatőr: PAUL MORRISSEY

II. 2009. március 6., péntek, 18h
Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: ANDY WARHOL
Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc, 1965
Producer, rendező-operatőr: ANDY WARHOL, rendezőasszisztens: PAUL MORRISSEY

III. 2009. március 20., péntek, 18h
A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film, angol nyelven, 197 perc, 1966
Rendező: PAUL MORRISSEY, producer, operatőr: ANDY WARHOL

IV. 2009. április 3., péntek, 18h
Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező: PAUL MORRISSEY ANDY WARHOL, producer, operatőr, vágó: ANDY WARHOL

V. 2009. április 17., péntek, 18h
A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: ANDY WARHOL
Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: ANDY WARHOL

VI. 2009. május 8., péntek, 18h
Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: PAUL MORRISSEY, producer: ANDY WARHOL

VII. 2009. május 22., péntek, 18h
A tizenhárom legszebb… dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful… Songs for Andy Warhol´s Screen Tests. Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: ANDY WARHOL
Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: JONAS MEKAS
Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol´s Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4 perc, 1964
Rendező: WILLARD MAAS
Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: JONAS MEKAS
Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: MARIE MENKEN
Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga a The Velvet Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol´s Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground & Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: RONALD NAMETH

VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: ANDY WARHOL
Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: JED JOHNSON, producer: ANDY WARHOL, JEFF THORNBERG

IX. 2009. június 19., péntek, 18h
Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: ANDY WARHOL
Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: MARY HARRON

Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt

Songs for Drella Andy Warhol és a Silver Factory, 1963-68

Andy Warhol (1928-1987) mintegy az amerikai tömegtársadalom Raffaellójaként a törmelékesség (klasztikus) művésze, aki fogyasztási tárgyainknak, mindennapi eseményeinknek, a trivialitásoknak a felhasználója. Warhol olyan új jelenséget teremtett, amelyet a tömegsznobizmus kifejezéssel írhatunk le talán a legszemléletesebben: a személytelenséggel, a neutralitással és az objektivitással való foglalatosságéval. E három általa felfedezett nézőpont már korai, alkalmazott művészeti tevékenységében is megjelent (gondoljunk csak cipőbolti ablak-dizájnjaira). Szitanyomatok készítésével kezdte (vászonra nyomtatott), hamarosan azonban figyelme a filmkészítés felé fordult. Az addig statikus kép kinetikussá vált a forgó, 16 mm-es Bolex kamera mozgása által , s ami végül (a párbeszédek és a zene révén) a művészet ikonografikus orgiájához vezetett. Andy Warhol filmjei a világról alkotott azon elképzelésnek a konceptuális gyümölcsei, amely már kiegyezett a klónozással és a standardizációval. Filmjei nem geometrikusan minimalisták, nem strukturalisták: néma képei (időnként azoknak a repetíció során lassan változó sorozatai) az időt adják hozzá a kép teréhez, ám ez a tér alapvetően a fogyasztási tárgyat a törmelékesség értékére emelő művész antropológiájával van kitöltve.

Warhol Factoryja, a kreativitás-gyár, amely képes volt a produkciók folytonossága értelmében megvalósítani mindazokat a nélkülözhetetlen feladatokat, amelyek a fennmaradáshoz kellettek, önmagában nem állt másból, mint egy színésznőből, egy rendezőből és egy vágóból. Mintha csak azzal a szándékkal lett volna létrehozva, hogy édes anonimitásba burkoljon mindenkit, aki a Factoryval együttműködött, akik a feltűnésre és az eltűnésre, az élet szükségszerűségére vágytak. Ez közös vonás mindazokban, akik a Factoryhoz tartoztak Warhol pedig nem vádolható azzal, hogy bárkit is a háttérbe akart szorítani. A Factory terület volt, nem földrajzi territórium, hanem a kulturális csere virtuális területe. Ebben a kulturális cserében a nagyszerűséget reprezentáló pillanatok által megjelölve a jelen- és a távollét egyaránt létezett. Warholnak nem okozott nehézséget más jelentős művészekkel kapcsolatba kerülni (és ez a régmúlt korok művészeivel való kapcsolatára is vonatkozik), a Factory legfontosabb alakjai pedig egyforma büszkeséggel-önérzettel alá-fölérendeltségi problémák nélkül dolgozhattak ebben a sajátos kulturális cserében: és ez a valódi márkavédjegy, az igazi Andy Warhol. Egyre népszerűbb lettem, és egyre több barát vett körül. Szakmailag jól mentek a dolgok. Saját stúdióm volt, és néhányan már dolgoztak nekem, és valahogy úgy rendeződött el, hogy ott is laktak a stúdiómban. Abban az időben minden laza volt. Rugalmas. A stúdió tele volt emberekkel éjjel és nappal. Barátok barátai. Mindig Maria Callas ment a lemezjátszón, és sok tükör volt, meg alumíniumfólia. [] Az ellenkultúra, a szubkultúra, a pop, a szupersztárság, a drogok, a fények, a diszkó, akármi, amiről azt gondoltuk, hogy ťa fiatalsággal járŤ valószínűleg akkor kezdődött. Mindig volt valahol egy parti (Andy Warhol)
Warhol magát különböző technikai eljárások felhasználásával fejezte ki: a cipőbolti ablaktól a szitanyomáson, a festészeten, a szobrászaton amikor átjutott a Brillo-kocka fázison, az akril színekkel megfestett Utolsó vacsoráén, Mao, Elvis, Jackie Kennedy, Marilyn Monroe portréin stb., hogy a kétszáz órásra tervezett Sertéshús (Pork) című performanszszínházi műről vagy önéletírásáról ne is beszéljünk , a fekete-fehér képeken át, amelyek TV-k képernyőjén ismétlődtek, a moziig, ahol a képek megmozdultak. Ez a működés a pop-art értékeinek a tisztelete: a mindennapok banalitásaié, amelyek azelőtt még nem voltak filmen megmutatva, csupán halványan felvázolva. A mozgás Warhol filmjeiben az élet prózaiságához tartozik, amelyben nincsenek költői testhelyzetek. A cselekmény nem-lineáris úton halad: a felvételekből ki- és később azokba megint minden valódi drámai erő nélkül visszacsúszva, vagy éppen a hagyományos mozi ideiglenes térszekvenciáiban fejlődik ki. Mintha csak minden kép az élet egy szelete, minden karakter, minden hős a megalopolisz-New York urbánus terében vándorló, a kémiai boldogság és a kétségbeesés között hányódó sajátos szexuális és élő objet trouvé lenne.
Paul Morrissey szerint Warhol megnyitotta a kapukat. Élete legnagyobb szabású szociális-antropológiai-művészeti vállalkozásában, a Factoryban a háta mögött Drellának (összetétel a Cinderella, vagyis Hamupipőke és a Drakula szavakból) nevezték, ezzel mintegy a kedvességbe oltott érzelmi távolságtartást, autisztikus passzivitást, mások szellemi kihasználását rótták fel neki (ma már tudjuk, hogy a Factory történetét sok emberi tragédia is kísérte), miközben ugyanezzel a csoporttal együttműködve egy olyan szemléleti fordulatot idéztek elő a filmtörténetben, mint amilyen a Lumičre-testvérek fellépése volt az 1890-es évek közepén: a 20. század második fele egyik legnagyobb hatású és egyben egyik leghíresebb (és persze leggazdagabb) művészének valamint a Factory alkotóinak a tevékenysége nem csupán a filmidőt szabadította fel és tágította azt a lehető legszélesebbre a képi térkitöltés és térrendezés számára, hanem (a színészvezetés helyetti improvizációval, a fragmentált dramaturgiával, a kulturális idézetekkel, a minimalizmussal, a filmmédiumra magára közvetlenül vonatkozó metaeszközökkel Warhol pl. gyakran vetített a régi némafilmes, lassabb, 16 kép/másodperces sebességgel stb. ) ismételten végiggondolandóvá tette a filmet mint médiumot, miközben új alapokra is helyezte azt: A legjobb atmoszféra, amire gondolni tudok, az a film, mert fizikailag háromdimenziós és érzelmileg kétdimenziós. (Andy Warhol, a saját kiemelésem; az idézetek Halász Péter fordításai S. Zs.)

A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítenek az érdeklődők számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd, absztrakt filmek, bizarr B-movie-k, mágikus-misztikus és pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró metafilmek, kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a legutóbbi időkben történt meg.