Underground Magazin

Másodlagos téma: próza

  • Fazika: A hűséges

    Fazika: A hűséges

    Csak néz maga elé. Annyira se méltat, hogy felém forduljon. Pocsékul érzem magam. Hiába magyarázkodnék, úgysem értené. Útálom ezt a helyzetet, annyiszor átéltem már pedig. Ő kitartóan és makacsul mered előre. Én ülök vele szemben, majd szétvet a kétségbeesés, ami tudom jól, nemsokára alaktalan dühhé fog válni és puszta kényelmességből ellene fogom fordítani. Jönnek a…

  • Fazika: Hangulat

    Fazika: Hangulat

    Könyököm megint az asztalon, állam megint a kezemre támasztva, szemem megint a fenekén. Mármint a pohárén. Megint kocsma, megint az a bizonyos hangulat. A kékes-szürkén kanyargó füst teszi, vagy a tompa moraj? Nem tudom. Talán ez a kettő együtt és a többi, a jelenséghez kapcsolódó tünemény. A reggeli kenyereskocsi zaja, a hajnali munkások betóduló serege,…

  • Fazika: Már megint

    Fazika: Már megint

    Már megint reggel van. Már megint fáj a fejem. Tegnap megint leittam magam, már megint abban a kocsmában. Megint a balabbik bal lábammal kelek, megint fordítva húzom fel az ingem. A ház előtt már megint belelépek abba hatalmas tócsába, már megint az a francos balabbik lábam. Megint ugyanott veszem meg a kávém, előtte megint rágyújtok…

  • Fazika: Csere

    Fazika: Csere

    Szeretem őket, ez teljesen érthető és természetes. Mégis, néha, mint mindenki másnál eljön a besokallás. Elegem van. Kiborulok. De még ez is természetes. Amikor mindenki az idegemre megy válogatás és kivételezés nélkül, mert nem lehet tőlük egy nyugodt percem sem és nem tudok egyedül lenni és nincs titok, mert mindenki tudni akar mindent, akkor is,…

  • Fazika: Krízis

    Fazika: Krízis

    Nem szólt semmit, csak köpött egyet. Szép hegyeset tudott köpni, csak úgy csattant. Néha nem jól számította ki a lövés célját és erősségét, a küldemény esetleg lecsorgott az állán, vagy túllőtt a célon, de ez nem ilyen volt. Tökéletes röppálya után a csillogó nyálcsomó pontosan a cipője orra előtt landolt. Lehajtotta fejét, szemlélni kezdte művét.…

  • Fazika: Tréfás

    Fazika: Tréfás

    Fáradt szemeim előtt ugrándoznak a mondat betűi, ezért kinézek az ablakon, figyelem az egymásba mosódó talpfákat a szomszédos vágányon, az út menti póznák rohanását és fülelem vonat kerekének monoton kattogását. Távolabbra hiába nézek, már sötét van, csak nagyritkán látszik egy-egy város messzi fénye. Ölemben fekszik a kinyitott könyv, bennem pedig egyre világosabbá válik a többszálon…

  • Fazika: Őszi délután

    Fazika: Őszi délután

    Szeretek őszi napokon kisétálni a városon kívüli folyópartra. Olyankor a búcsúzó természet színeibe öltözöm – napsárgába, téglavörösbe, bánatos-barnába és méltóságteljes bordóba-, hogy minél közelebb érezzen magához a táj. A gáton barátságosan hátbataszít a szél, ami a szépen megfésült, elboronált szántások felől jön. Lehemperedek a fűbe, hátammal megtámasztom a hűvösen lélegző földet. A folyó üdvözlésemre kackiás…