hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2011. december 14. szerda   08:00
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Orphaned Land, Myrath, Arkan, Artweg
2011. december 7, Club 202

  Az utóbbi évek talán legegzotikusabb metalturnéja érkezett ma hazánkba. Bár a progresszív metal és a nem Korpiklaani-szerű móka-metalon alapuló, hanem annál sokkal mélyebb és autentikusabb folkzenét kombináló stílusok sosem voltak a figyelem és a népszerűség középpontjában, aki egy kicsit beleásott az underground-ba, hihetetlen gyöngyszemekkel gazdagodhatott. Az izraeli Orphaned Land talán már eljutott arra a szintre, hogy lassanként kifelé lábalnak az underground-ból. Briliáns dalszerzők, akik olyan tökéletes albumokkal büszkélkedhetnek, mint a Mabool és a The Neverending Way Of ORwarriOR, de akár a korábbiakat is említhetnénk. Emberileg is megérdemlik a tiszteletet, hiszen konfliktusban gazdag környezetükben a békét hirdetik, továbbá tettekben is kiállnak arab és palesztin rajongóik mellett.
  A Myrath zenekar Tunéziából érkezett, ők már három nagylemez óta kombinálják egzotikus zenei világukat a progresszív/heavy metallal. Az Arkan Franciaországban van bejegyezve, de a tagok marokkói és algériai gyökerekkel rendelkeznek, nem csoda hát, hogy ilyen motívumokat is beépítettek melodikus death metaljukba. Eddigi két albumuk, a Hilal és a Salam szintén igazi gyöngyszemei a műfajnak. Az ugyancsak Franciaországból származó Artweg viszont kilóg a sorból, ők a hardcore stílust művelik.
  
  Egy jó ideje rákaptam már az olyan metal zenékre, ahol a kemény riffek mellett keleties, arabos dallamok, egzotikus cirádák teszik teljessé a zenei összképet. Az Orphaned Land már régi kedvencem, ők tényleg megkerülhetetlenek ebben a műfajban, az Arkan és a Myrath zenekarokra viszont csak az utóbbi időkben bukkantam rá. Épp ezért rendkívül fellelkesített, amikor megtudtam, hogy épp ez a három csapat állt össze most turnézásra, és a Club 202 színpadán is láthatjuk őket. Aki igazán különleges zenei élményre vágyott, most megkaphatta.
  Először azonban a francia Artweg zenekaron kellett átszenvednie magát az akkor még maroknyi jelenlévőnek. Nem tudom, kinek a kicsodája ez a banda, de elképzelni nem tudom, milyen indok alapján kerültek be erre a turnéra. Folkos vagy keleties hatások még nyomokban sem lelhetők fel náluk, csak a betonozós hardcore riffek és a veszett bömbölés. Nem lenne ezzel gond, mert pl. a Hatebreed az egyik legnagyobb kedvencem, de az Artweg jelenléte minden szempontból felejthető volt a mai estén.
  Két énekes szerepel náluk, egy vékonydongájú, hosszú hajú gyerek és egy nagydarab fekete ember. Már az is vicces volt, amikor a két tag egymás mellett vagy egymással szemben üvöltött, kb. Dávid és Góliát képe villant fel ilyenkor. A szövegek terén franciául és angolul kiáltoztak, hááát... Fogalmazzunk úgy, hogy elég nagy bátorság francia nyelven hardcore-t játszani, más jelzőt inkább nem keresgélnék. Zeneileg nem volt sok említésre méltó megoldásuk, csak kb. annyi, hogy minden második számnál a Sepultura Chaos A.D. témáját hallottam ki valamilyen módon. Még a maguk stílusában sem figyelemreméltó banda, nem csak én, hanem a közönség többi tagja sem értette a szerepüket ma este.
  
  Az Arkan színpadra kerülésével végre elindult a kalandozás és felfedezőút a Kelet mesés zenei világába. Mint említettem, a tagok az arab világból is hoztak magukkal zenei hatásokat, ez elég alaposan érvényesül a zenéjükben. Alapvetően középtempós, melodikus death metal témákból épül fel a muzsika, de a keleties hangulat mindegyik szerzeményt áthatja. Mindehhez pedig hozzájárul Sarah Layssac színesítő éneke.
  A csapat nagyon jókedvűen, hatalmas mosolyokat eregetve zenélt a deszkákon, látszott, hogy roppantul élvezik a színpadi játékot. Természetesen a két nagylemez dalait játszották, a csodás Origins-szel kezdtek, aztán következett a Hilal lemezről a Tied Fates, majd folytatódott a program az Inner Slaves, Deeus Vult, Groans Of The Abyss, Beyond Sacred Rules, Salam dalokkal. Korai előzenekarhoz képest egész sokat játszottak, de ezt a jelek szerint senki sem bánta. A lassan gyarapodó létszámú közönség már nem a távolból figyelgetett, hanem már közvetlenül részt vettek a buliban és a zenekar biztatásában.
  Egész jól szólt az Arkan koncertje, mindössze a gitáros tiszta vokálját nem lehetett igazán hallani, de Florent Jannier hörgéseivel/üvöltéseivel nem volt gond és a már említett Sarah is sokat hozzátett a produkcióhoz. A hölgy szintén maga volt a megtestesült kedvesség, folyamatosan mosolygott, és kígyózó tánclépésekben szórakoztatta mind a zenekar többi részét, mind a közönséget. Egyértelmű, hogy jól jön még némi színpadi rutin, de kidolgozottságban, kiforrottságban már az albumok is megállják a helyüket. Különösen a Salam, amely zeneileg sokszínűbb elődjéhez, a kissé nyersebb Hilal-hoz képest. Végtelenül szimpatikus csapat, a közvetlenségük ugyancsak példaértékű.
  
  Következett a Myrath Tunéziából, akik segítségével még tovább merültünk a keleties hangzásvilágban. Első albumuk, a maga nemében tökéletes Hope erőteljesen a Symphony X hatásait viseli magán, de akkor is és azóta is az arabos dallamok csodálatos ötvözete jelentette a kiemelkedő elemet náluk. A Tales Of The Sands már a harmadik nagylemez, a mai estén ez utóbbi kiadvány játszotta a főszerepet.
  Ez a zenekar is majd´ kicsattant az örömtől, jókedvűen rótták a színpadot a tagok. Zenéjük talán még az előző csapatnál is eklektikusabb, technikásabb, a közönség pedig egyre lelkesebb volt. A feltűnően modern frizurájú dobosuk mellett, aki úgy nézett ki, mintha áramba nyúlt volna, az énekes Zaher Zorgatti vonzotta a legtöbb tekintetet. Emberünk dzsigolós kinézetével, esetenkénti csípőriszálós táncával főleg a hölgyek szívét dobogtatta meg, közvetlensége és kellemes énekhangja miatt azonban a férfi rajongókkal is közös hullámhosszra került. A gitártól a billentyűkig terjedtek a virtuóz megoldások, szólók, de még a basszusgitárt kezelő Anis Jouini is bemutatott néhány tappinges futamot.
  Sajnos az első nagylemez nem került ma este a fókuszba, de ettől még a kellemes nótákban nem volt hiány. A Sour Sigh, Braving The Seas, a már slágerré vált Merciless Times, Under Siege, Wide Shut, Madness, Tales Of The Sands, Beyond The Stars dalok kiváló kiindulópontot szolgáltattak azoknak, akik a Myrath zenei világának megismerésére vágytak. A koncert végére még az Orphaned Land énekes Kobi Farhi is a deszkákra lépett. Sajnos mindegyik fellépő esetében az egzotikusabb hangszerek és dallamok csak felvételről mentek, talán ez lehet az egyetlen negatívum. Akárcsak Arkan-ék, a Myrath tagsága is a nézőtéren erősítette az Orphaned Land koncertjét. Nem kérdés, hogy őket is meleg szívvel ajánlani lehet a keleties metalzenék kedvelőinek.

  Az Orphaned Land nemrég járt nálunk, tavaly novemberben az Amorphis vendégeként koncerteztek Budapesten. Azon a bulin legnagyobb sajnálatomra betegség miatt nem tudtam részt venni, első jelenésükkor, a 2005-ös Primordial-os turnén azonban ott voltam. Az izraeli csapat azért szerethető, mert csodálatos, tökéletesen megkonstruált zenét játszanak, valamint az épp eléggé feszült közel-keleti helyzetben példaértékű a kiállásuk a békés egymás mellett élés frontján. Ők megtették, hogy arab és palesztin rajongók számára ingyenesen elérhetővé tették utolsó albumukat, valamint a francia Hellfest fesztiválon egy libanoni táncosnővel közösen léptek fel, és együtt lengették az izraeli és libanoni zászlókat. Szóval az Orphaned Land valóban a béke zenekara, akik legalább a zene frontján szeretnék egységbe forrasztani a különböző kultúrájú és vallású rajongókat, ahogy azt Kobi Farhi a koncert során el is mondta. Ilyenkor azt kívánja az ember, bárcsak ez a zenekar alakítaná hazájuk politikáját békésebb hely lenne a Közel-Kelet.
  Mostanra már többen gyülekeztek a színpad előtt, de az összlétszám nem rúgott túlságosan nagyra. Az Orphaned Land és turnétársai még nincsenek annyira szem előtt nálunk, de remélhetőleg a jövőben sikerül a figyelem középpontjába kerülniük, mert nagyon megérdemelnék ezek a bandák. Az Orphaned Land koncertje mindig a felemelő hangulatról, közös vidámságról szól, ahol a zenekar és a közönség egésze eggyé forr a zene által. Ilyen közvetlen, ennyire bensőséges és egységes hangulatot csak nagyon kevés zenekar képes megteremteni. Erről meggyőződhetünk a friss DVD-jükön, a merch pult amúgy is gazdag kínálattal várta az érdeklődőket.
  
  Ha már a The Road To Or-Shalem DVD szóba került, a mai program ezzel sok hasonlóságot mutatott. Leginkább a Mabool és a The Neverending Way Of ORwarriOR nótái alkották a szet gerincét, de néhány korábbi szerzeményt is elsütött a csapat. A tagok a tőlük megszokott módon vidáman csaptak a húrok közé. Kobi Farhi volt közülük a legfeltűnőbb jelenség. Barátunk úgy tűnik, szundított egyet a Myrath vendégszereplés után, és úgy cibálták most fel a deszkákra, mert az akkor látott fekete póló-farmer kombináció helyett lepelszerű pizsamában feszített, haha! Nem is a korábban jellemző sima fehér lepel, hanem tényleg egy csíkos pizsama volt rajta, nagy szakadással az oldalán, ráadásul mindvégig mezítláb állt a színpadon az énekes. Az első sor rögtön cukkolni is kezdte a „szexi Kobi” skandálással, több hölgy pedig azon morfondírozott, vajon van-e alatta alsógatya? Persze mindez csak móka volt, Kobi később meg is jegyezte viccesen, hogy a látszat ellenére nem ő Jézus Krisztus.
  Rajta kívül még Yossi Sassi gitáros volt a legtöbbet a reflektorfényben. Az Orphaned Land egyik szíve-lelke mindig olyan jókedvvel és maximális átéléssel zenél, hogy csak őt magát figyelve is öröm tölti el a hallgatót. Gyönyörűen szólt a gitárja, sőt Yossi az egyik számnál, amely egy vallási dal feldolgozása volt, még egy buzukit is magához ragadott. A másik gitáros, Matti Svatitzki nem volt ekkora showman, békésen pengetett a jobb oldalon, csak néha ment át a túlvégre. Yossi-val közösen előadott ikerszólóik azonban élményszámba mentek. A dobok mögött Matan Shmuely és a basszusgitáros Uri Zelcha szintén nagy átéléssel játszottak, élmény volt figyelni őket.
  
  A buli eleje egyértelműen a legutóbbi lemezeké volt (a Mabool érdekes módon még a 2004-es évszámmal is befér az „utóbbiak” kategóriájába, hiszen nem annyira termékeny csapat az Orphaned Land, de amikor végre sok év után megszületik a várva várt alkotás, az kétségtelenül mestermű lesz). A Barakah után a Birth Of The Three (The Unification) nótára rögtön beindult a köznség. Nem minden számot játszott teljes egészében végig a csapat, hiszen sok helyütt vannak kissé leülős instrumentális részek, élőben inkább csak a „lényegi tartalmakra” koncentráltak, ami érthető végül is. Így a The Kiss Of Babylon is nagyjából a dalolós résztől indult el. Aztán A Neverending Way után máris előhúzták új slágerüket, a Sapari-t. Nagy kár, hogy a gyönyörű hangú Shlomit Levi énekesnőt nem hozták el a turnéra, így őt csak a lejátszóból hallhattuk.
  Jól válogatták a számokat, mert ez az este egyaránt szólt a bulisabb, énekelhetősebb, zúzós-táncolós számokról (főleg Mabool album) és a progresszívabb, elmélyülősebb nótákról (ORwarriOR). Utóbbiak sem törték meg a koncert lendületét, csak ilyenkor jobban lehetett koncentrálni a zenészek ötletes megoldásaira, technikáira. A közönség nagy örömmel fogadta a From Broken Vessels, The Path Part 1, Ocean Land (The Revelation), Vayehi Or, The Warrior, El Meod Na´Ala, In Thy Never Ending Way című dalokat. Az elmaradhatatlan ráadásban eljátszották még a kirobbanó hangulatú Norra El Norra-t.
  
  Biztos vagyok benne, hogy akik ma jelen voltak, nem felejtik el egykönnyen ezt az eseményt. Fantasztikus hangulatú este volt, ahol a zenekarok végtelen kedvessége és lelkesedése, továbbá a csodálatos zenei élmény hatására az embernek folyamatosan mosolyogni támadt kedve. A zenékben fellelhető autentikus hangszerek nagy része sajnos nem élőben szólalt meg, nagy kár, bár az is igaz, hogy ehhez külön-külön kísérőzenekarok kellettek volna az egész turnéra, ami nyilván nem megoldható. Jelenleg az Orphaned Land, a Myrath és az Arkan számítanak az orientális metalzenék zászlóshajóinak, akármennyire is fiatal még az utóbbi két formáció. Aki ebben a keleties metal világban szeretne elmerülni, őket lehet ajánlani.
  A másik döbbenet az összes fellépő zenekar közvetlensége. Produkcióik előtt és után minden egyes zenekar (!) minden egyes tagja (!) ott mászkált a nézőtéren, kedélyesen sörözgettek, békésen csevegtek, fotózkodtak a rajongókkal, egyszóval nagyon jól érezték magukat. Az Arkan-os Sarah Layssac se volt valami jégkirálynő, ő is ott beszélgetett a pultoknál. Yossi Sassi a koncert után képes volt minden egyes jelenlévőhöz külön odamenni, és mindenkihez volt pár kedves szava. Nem felejtette el megemlíteni a szólólemezét sem, amely Marty Friedman (ex-Megadeth) közreműködésével készült, és amely bemutatója során a jövő év derekán állítólag újra eljön hozzánk. Igazából csak azt sajnáltam, hogy nem pénteken vagy szombaton volt esedékes ez a koncert, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy a befejezés után a hétvégén bulizni vágyókkal együtt ropta volna a tánctéren mind a négy zenekar komplett tagsága. Év koncertje gyanús esemény volt...!


Kulcsszavak:
  orphaned land     myrath     arkan     artweg 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Az Arkansas-i Levels zenekar új kihívások elé néz

Az Operaházban forgatták a Táncoló Sárkányt

Boszorkányság, fORMÁK, kígyórajzolás, hiphop és alterzene

Kamelot + Myrath + Eleine a Barba Negra Red Stage-en

Két magyar lemez is felkerült a nemzetközi toplistákra

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
Beast In Black, Gloryhammer
Az indie rock királyai, a The Sherlocks és a DOTE a Dürer kertben
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 the tourist    kézi chopin    the mono jacks    the girl with the dragon tattoo    anjou lafayette    enslaved    spirit blue    kristin davis    the specials    crystal fighters    rumahoy    vasárnapi gyerekek    vasárnapi gyerekek    sacred reich    Ébredj velünk    scott ian    dark of the moon    ankh    slipchaos    zz top    wacken metal battle    prometheus    ivan &the parazol    kick ass    kaltenecker  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!