Nappali nehézlábérzés a Parkban – Így tarolt a MaXXXimum Drum and Bass Daytime Rave

Harmadjára vette be a Bladerunnaz csapata a Budapest Parkot, és egy igen erős nemzetközi felhozatallal indította be az őszi szezont. Nem aprózták el az rendezvényt holmi esti line-up-al, ezért már délután háromra várták a dnb szerelmeseit, hogy megugráltassák őket hajnalig. A fellépők a dnb scene szinte teljes keresztmetszetét prezentálták, a legújabb trendi hangzásoktól a legzordabb veretésekig. De akkor menjünk sorban, kik és hogyan okoztak nehézlábérzést a hazai közönségnek.
Kezdésnek a magyar vörösdémon, a 2018 óta aktív producer és DJane, Shaymi terelte a népet a színpad elé. Augusztusban a szigeten nem hagyta aludni a külföldieket, itt bemelegítő szettet pakolt a beszállingózó népnek. Nyilván nehéz dolga van egy warm-up DJ-nek, de az olyan ismert előadók trekkjei mint Sub Focus, Kanine, Changing Faces kellőképp felébresztették a gyülekező közönséget.

A következő két versenyző Gray és Selecta J Man volt, akik elhozták nekünk az újiskolás angol/bristoli vibeot. Náluk találkoztak a nyers basszusvonalak a breakbeatekkel, a reggaes elemek a dubbal, és az old skool jungleval. Szóval egész érdekes és dinamikus b2b felállással tartották ébren a nagyérdeműt.

Ezt követte DJ Krust, Tonn Piper karizmatikus szövegelésével megtámogatva. A szintén bristoli, piros svájci sapkás Full Cycle Records alapító atya sem tétlenkedett, és megadta nekünk a dnb hipnotikus, elnyújtott, sötét rollereit, szerencsénkre nem valódi két keréken 🙂

A továbbiakban sem nyugtával dicsértük a napot, hanem a Virus Trinity szentháromságával, vagyis Ed Rush & Optical & Audio vette át a hatalmat a pioneer cuccok felett Ryme Tyme mély tónusú vokálos asszisztálásával. Ez a formáció nem más, mint a sötét, gépies drum and bass (techstep és neurofunk) abszolút királykategóriája. Az underground szcéna számára ez a négy név együtt maga a történelem és a jelenlegi legkeményebb hangzás fúziója. Nem is csalódtunk bennük. Hozták a kötelezőt. Itt jegyezném meg, hogy fájós nyugger térdízületekkel érkeztem, de ennek a szettnek a végére minden nyomorom tovább állt. Ebből is látszik, hogy a jó zenének bizony van fiatalító és gyógyító ereje 🙂 Ekkora már megérkeztek az igazi barna hangok is. Aki nem tudja mik azok, nézzen utána. Annyit azért elárulok, hogy ezeket a frekvenciákat már nem a füleddel hallod és érzed 😀

Következtek a fiatal osztrák srácok, akik a mai drum and bass szcéna abszolút szupercsapata. Camo & Krooked a dallamos precizitás és az újító hangzás királyai egyesítették erejüket Mefjus neurofunk mérnöki zsenijével. Nekem ugyan nem annyira adja amikor túlzásba viszik a mainstream dallamokat/vokálokat/slágereket szinte már mashup-szerűen, de hát az ízlés nem vita tárgya, mint az közismert. A népnek viszont adta, főleg a hivatalos hangmotorral MC Daxtával. Nekem ő leginkább egy jóllakott napközisre hasonlított ahogy fel alá mászkált a mikrofonnal és hypolta a tömeget.

A záró szettet a Roni Size tolta, aki a műfaj élő legendája, a drum and bass műfaj abszolút keresztapja. A klasszikus bristoli jazzy, hip-hop és jungle fúzió mestere. Ő is hozta a kötelezőt Tonn Piper segedelmével. Sajnos őt már nem tolták fullba, mert a parkban tíztől már „beszólnak a szomszédok”, de azért vállalható volt a produkció hangerőben is.

De, hogy a technikára is kitérjek, a park hangosítása szokás szerint a kiváló minőséget hozta. Az erősítők biztosan leizzadtak. A fénypultos emberünk is adta, viszont a VJ felelős az valami siralmas volt. Lehet nem is humán erőforrás csinálta, hanem valami béna algoritmus. Konkrétan állandóan akadtak a loopok a ledfalakon. WTF? Azért egy ekkora rendezvényen nem amatőrökkel kéne dolgoztatni, mert szerintem manapság a vizuál egy színpadi produkció szerves, és igen fontos része kellene, hogy legyen.

Akinek még maradt bugi a lábában, az levezethette az energiáit a jungle stagen, a chris.su, winstone, hated magyar szekcióra. Nekem sajnos el kellett tolni a biciklimet, de határozottan állítom, hogy még több drum and bass rendezvényt el bírna viselni a Budapest Park nagyszínpad.
Remélem jövőre többször előkerülnek a barna hangok mindannyiunk örömére! 😉