hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2017. február 8. szerda   13:01
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Hammerfall, Gloryhammer, Lancer
2017. január 31, Barba Negra klub

  A mai korban már nem a tradicionális heavy metal számít a legizgalmasabb, legelőremutatóbb műfajnak a keményzenei színtéren. Az ősök által lerakott alapok óta számtalan irányba ágazik-bogazik a stílus, de mindig vannak olyanok, akiket nem érdekelnek az új szelek – ők rendületlenül nyomják tovább az eddigi jól kitaposott, tradicionális ösvényen. Azonban az is látszik, hogy a megújulásra, frissülésre alkalmatlan műfajok szép lassan elkezdenek elöregedni. Több hasonló koncertet is láthattunk már az utóbbi időkben, ahol a 30-40-50 éves közönség tűnt fel jelentős számban, de hiányoztak a fiatalok, a műfaj további életben tartói (pl. a tavalyi Primal Fear-nél tapasztaltam ilyet).
  A svéd Hammerfall is már hosszú ideje járja a maga jól bejáratott útját és tőlük se jellemző, hogy felesleges modernkedéssel vagy óriási kombinációkkal múlatnák az idők. Csakahevimetál. Azonban minden kiszámíthatóságuk ellenére náluk mégsem tapasztalható az elöregedés vagy az érdeklődés hiánya a nézőtéren. Sőt, a mai estén is kifejezetten sok fiatal, tizen-huszonéves jelent meg, akik természetesen rendkívül élvezték a bulit, így a Hammerfall-nak nem kell tartania attól, hogy elkezdene megkopni a rajongótábor. Bár nekik is voltak kevésbé sikeres időszakjaik, manapság úgy látszik, másodvirágzását éli a svéd zenekar.
  
  Első körben a Lancer izzíthatta a deszkákat Németországból. Náluk nem volt kifejezetten új a nap alatt, vérbeli power metalt toltak, ahogy azt a régi Helloween vagy a Gamma Ray tanította. Jók voltak, lelkesek voltak, de nem ragadtak magukkal. A Gloryhammer 2 éve már bemutatkozott nálunk, a Stratovarius előzenekaraként. Ők sem a spanyolviasszal házalni jöttek ide, a power metal műfajban amúgy sem lehet túlságosan újat hozni, de mégis van egyénisége a bandának és ez sokaknak szimpatikus volt. Az akkori előadáson is sokakat meggyőztek, ma pedig a közönség egy része már kifejezetten őket várta és a dalokat is többen ismerték.
  A Gloryhammer-ben az is szimpatikus lehet sokaknak (vagy talán pont nem), hogy nem veszik túl komolyan magukat, sok a humor, sok az önirónia az előadásukban. De olyan számcímekkel, mint a Questlords Of Inverness Ride To The Galactic Fortress, The Hollywood Hootsman, The Unicorn Invasion Of Dundee, ez nem okozhat különösebb meglepetést.
  
  Frontemberük, az űrpáncélba bújtatott Thomas Laszlo Winkler volt a legaktívabb a deszkákon, hol ide, hol oda futott, hol egy zenekarra támadó trollal küzdött meg, hol az egyik rajongót bízta meg a feladattal, hogy a közönségen úszva hozzon sört a hátsó pulttól. A közönséget tehát tökéletesen elszórakoztatta, de az énekteljesítménye is nagyon rendben volt.
  A többiek szintén jókedvűen zenéltek a deszkákon, a basszusgitáros James Cartwright még a sörivási teljesítményét is fitogtatta a közönségnek. Az Alestorm zenekar frontembere, Christopher Bowes-t ezúttal csak billentyűs, háttérvokálos szerepkörben láthattunk, egy nagy kámzsa alatt. Tőle szokatlan módon a háttérben volt mindvégig, hiszen ez a banda nem elsősorban róla szól, bezzeg az Alestorm-ban ugrálhat az előtérben amennyit akar.
  Viszonylag sokat játszhattak, a közönség pedig gyorsan ráhangolódott a vidám, pörgős, bulis előadásukra. Jól szóltak, szimpatikus társaság voltak, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy fogjuk még őket látni hazai deszkákon.
  
  A Hammerfall már rutinos veteránként tért vissza a Barba Negra színpadára, jó néhány alkalommal láthattuk már őket. Bár talán nem minden lemezük egységesen ütős, azért mindig sikerült olyan programot összeválogatniuk, amely a közönség megelégedésére szolgált. Az új lemezük, immár a Napalm Record gondozásában megjelent Built To Last egészen jól sikerült, több emlékezetes nótával, amik ordítanak azért, hogy az élő műsorba kerülhessenek.
  Természetesen egy 10 nagylemezre rúgó életműből bőven lehet válogatni, így a svédek nem csak az új lemezüket mutatták be, hanem a korábbi korongokról is egy szép merítést tettek. 2015-ben ugyanitt egy letaglózó erejű koncertet adtak, pedig akkor nem számítottam tőlük ekkora bulira. Ma viszont már voltak elvárásaim ebből következően, szerencsére a mai koncert is remekül sikerült. Ráadásul teltházas lett a rendezvény, amire szerintem szintén nem számított senki. A klasszikus heavy metal és a Hammerfall erejét tehát nem lehet kisebbíteni.
  
  Az indításként felcsendülő Hector´s Hymn után máris egy régi sláger, a Riders Of The Storm hangzott el, a közönség pedig azonnal belekezdett a tombolásba. Szerencsére hangzásbeli hiányosságok nem voltak, a gitárok jól szóltak, Joacim éneke is rendben volt, tisztességesen dörrent meg a koncert. Ezen a bulin az új dalok is működtek a tavalyi lemezről, az ököllengetős Bring It! és a valamivel később elhangzó Dethrone And Defy ugyancsak tetszett a közönségnek.
  De voltak régebbi dalok is, mint a 2005-ös keltezésű Blood Bound, a 2009-es Any Means Necessary és a 2000-es Renegade. Ők képviselték a Chapter V: Unbent Unbowed Unbroken, No Sacrifice - No Victory és Renegade albumokat.
  
  A közönség nagy örömmel fogadta a Crimson Thunder lemez címadó dalát, valamint elhangzott sokak kedvence, a Last Man Standing, a ´98-as Legacy Of Kings albumot pedig a Let The Hammer Fall képviselte.
  Messze volt még a vége, a közönség pedig különösen lendületben volt, így a hangulat sem hagyott alább. A zenekarnál is pontosan látszott, hogy szó sincs hakniról, hanem nagy élvezettel, folyamatos vigyorok között rótták a deszkákat, mentek a cinkos összekacsintások, egymás szekálása is, szóval mindenki élvezte a bulit. Így el is lehetett hinni Joacim-nak, hogy mindig különleges várakozással tekintenek a magyar bulik elé, mert tudják, hogy a hangulat nálunk mindig biztosított.
  
  Az új korongra is sikerült néhány azonnal énekelhető himnuszt összeszedni, ilyen volt a Built To Last, amit a közönség is együtt énekelt. Majd következett egy érdekes összeállítás. Az általában ritkán előkerülő debütalbumot, a Glory To The Brave-et nem akarta teljes mértékben hanyagolni a Hammerfall, annál is inkább, hiszen éppen a 20 éves évfordulóját ünneplik a lemez megjelenésének.
  Sajnos az nem fért bele, hogy több teljes dalt lejátszanak, inkább néhány nótának a fontosabb pillanatait gyúrták össze egybe. Szerintem a rajongók jobban örültek volna, ha teljességében lejátszanak néhány ritka számot, viszont az is igaz, hogy így több régi dalba is belekóstolhattunk, de sor került ugyanerről az albumról a The Dragon Lies Bleeding és a grandiózus Glory To The Brave előadására is.
  
  Közeledtünk a program végéhez, a Glory To The Brave átszellemült énekléséhez képest jöhetett egy pörgősebb tétel, az Origins, előkerült a Punish And Enslave, majd pedig visszatértünk az utolsó lemezhez, a Hammer High-jal. Ez a nóta is bizonyítja, hogy a Hammerfall még ma is képes slágereket, himnuszokat írni, amiket az egész terem együtt énekel. A Hammer High-t még csak tavaly óta ismerheti a nagyközönség, turnén is ez az első alkalom, hogy hallhattuk, mégis az egész Barba Negra klub együtt énekelt. Ennél több bizonyíték nem kell.
  A 2014-es (r)Evolution album is jól sikerült, a tavalyelőtti koncert jó betekintést adott róla. Most a japános témájú Bushido-t szedték elő róla, a legvégére pedig mi más kerülhetett, mint az ultimate Hammerfall sláger, a Hearts On Fire.
  
  A svéd banda idén is remekül kiszolgálta a közönséget. Nem véletlenül lett teltházas a buli, a tradicionális heavy metalt még mindig az olyan bandák éltetik, mint a lendületes Hammerfall. A zenészek teljesítménye minden igényt kielégített, Joacim Cans pedig szimpatikus, kedves frontemberként hálálkodott a rajongóknak. Itt-ott azért feltűnt, hogy kicsit csal az énekel, néhány magasat elbliccelt, de ez egyáltalán nem volt zavaró. A közönség énekeltetését is magas szinten művelte, de ebben a nagy óóó-zást kiváltó Hammerfall himnuszok is segítségére voltak.
  A másik jellegzetes forma a szúnyog alkatú Oscar Dronjak, aki továbbra sem látta még be, hogy iszonyú fura rajta ez a lehetetlen szőke hajzat. A gitármunkája és szólói természetesen elsőrangúak voltak, a lényeg viszont ez. Az mondjuk különösen vicces volt, hogy az olykor egyébként is pöröly alakú, speciális gitáron hegesztő Oscar-nak egy-egy dal végén bevittek egy tökugyanolyan formájú pöröly-gitárt, amit heroikus pózban a feje fölé emelt egyszer, majd adta is vissza a technikusnak... Ennyi pózolás belefér (mégis egy Hammerfall koncerten vagyunk, haha!), de nem lett volna tökéletesen alkalmas erre a nyakában lógó pöröly-gitár is!?
  
  Johan Koleberg személyében új dobost avatott a Hammerfall, aki precízen hozta az ütemeket. A dobmunka és maga a dobos személye sosem volt különösebben hangsúlyos a bandában, de azért jó tudni, hogy a zenekarban 15 évet lehúzó Anders Johansson széke jó ülep alá került. Pontus Norgren már jól bejáratott bútordarabbá vált a csapatban, ő nem egy showman típus, de a gitármunkáját magas szinten oldotta meg.
  Egy Hammerfall koncerttől nem kell óriási csodákat elvárni, egyedül az az elvárás, hogy egy jó hangulatú, pörgős, éneklős buli legyen az eredmény, erőteljes hangzással, a legemlékezetesebb dalokkal. Ez a mai napon teljesült is, így azt hiszem, hogy a következő Hammerfall bulit már egy nagyobb helyre kellene majd szervezni (közben kiderült, a zenekar az idei Rockmaratonon is jelen lesz), mert a mostani jelenlévőkre minden bizonnyal legközelebb is számítani kell. Talán a dalválasztás miatt a 2015-ös koncertjük valamivel jobban tetszett (ma azért kemény volt, hogy a legjobb korongnak számító Legacy Of Kings albumról csak az egy szem Let The Hammer Fall hangzott el, sehol egy Heeding The Call például...), de a Built To Last korong lemezbemutatója is tökéletesen működött.


Kulcsszavak:
  hammerfall     gloryhammer     lancer 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Beast In Black, Gloryhammer

Beast In Black & Gloryhammer a Barba Negra-ban

Fear Factory, Stratovarius, Sonata Arctica, Deathstars, Poets Of The Fall, Annisokay, Beast In Black, Gloryhammer, Wind Rose, Thy Art Is Murder, Whitechapel, Fit For An Autopsy

Alestorm, Gloryhammer, Wind Rose, Rumahoy

Alestorm + Gloryhammer a Barba Negra Red Stage-en

 programajánló: 
2024. december 5.
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
2024. december 6.
Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben (Dürer Kert - Budapest)
Tizedik sorlemezével ünnepli 35. évfordulóját a Nulladik Változat
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Frank Turner és a Sleeping Souls a Dürer kertben
Hollywood Undead, Z!ENEMi
Dark Tranquillity, Moonspell, Wolfheart, Hiraes
Melankólia Manchesterből: Az IST IST varázsa a Dürer Kertben
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
 kapcsolódó fotók: 

HAMMERFALL - 2017. január 31. BARBA NEGRA - BUILT TO TOUR ´17

GLORYHAMMER - 2017. január 31. BARBA NEGRA - BUILT TO TOUR ´17
 kiemelt 
Indie rock ünnep a Dürer Kertben: December 11-én érkezik az October Drift!
  
Az év egyik legfontosabb indie eseménye közeleg: december 11-én a Dürer Kert ad otthont az October Drift első magyarországi önálló koncertjének

Kreator + Anthrax + Testament a Barba Negra-ban
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 bornholm    tyr    scott ian    negarm    immolation    green zone    freedom is a lie    roses    jessie j    demi moore    hegyalja fesztivál    rezet    ragadozók    hills have eye    larsen    wind rose    obsidian kingdom    babits mihály    the descendants    atheist    kispál andrás    wolfsbane    szupercsapat    rival sons    female metal voices  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!