Underground Magazin

Főoldal → Cikk

Deadbeats, Trial By Fire (USA)

2002 augusztus 27, Süss Fel Nap

Deadbeats, Trial By Fire (USA)

Annak örömére, hogy közel két hete futball lázban ég az ország, és ez engem sem hagyott hidegen – bár személy szerint nem fűztem sok reményt a keddi mérkőzés pozitív végkifejletéhez igyekeztem a meccs kezdetére megérkezni a Süsibe. Még is csak jobb nagyobb társaságban Manchester-ZTE összecsapást nézni, gondolok itt, a közös felhördülésekre, anyázásokra, vagy fannisteroj kollektív szóban történő földbe döngölésére. Az eredmény ismert. Mi becsülettel végignéztük a meccset, a zenekarok pedig nagy türelemmel kivártának annak végét.

Így történhetett meg, hogy csak fél tizenegykor kezdett bele a budapesti Deadbeats. Egyszer már láttam ezt a zenekart, és akkor két szám meghallgatása után kimenekültem a borzasztóan szóló előadásukról. Most viszont végignéztem őket, egy hallgatható koncerten. A két gitár, basszer, dob, szaxofon felállás egyébként most bővült egy szőke hajú trombitás lánnyal, így már esztétikailag fejlettebbnek tűnik a társaság. Na de nem ez a fontos, hanem a zene. A magát surfcore kreált kategóriába soroló csapat a kaliforniai dallamosabb punkba kever skat, és igyekszik általunk eddig másképp ismert számokat előadni. Talán a leghíresebb az egyik kereskedelmi tévében futó magyar szappanopera főcímének újragondolása. Ezt most nem adták elő, de így is volt egy-két meglepetés szám. A srácoknak egyébként mostanában jól megy a soruk, ugyanis a Zoli Banddel, és Superbuttal turnézgatnak a környéken, és a The Real McKenzis egyik előzenekaraként fognak tevékenykedni szeptember 28-án NemArt Klubban. Demó letölthető a netről, album januárban várható.

Kisebb átpakolás után kezdett bele a Trial By Fire kvartett. A Ringing In The Dawn” albumuk a jó nevű Jade Tree kiadó (www.jadetree.com) gondozásában (Strike Anywhere, Hot Water Music) látott napvilágot idén márciusban. Az énekes-gitáros Jason méretei miatt jóval a dobogó előtt foglalt helyet (a srác szerintem veri a mázsa húszat), Kevin a basszeros pedig, végig a dobok előtt terpesztett, háttal a közönségnek. A teremben tartózkodó 60(?) ember mozgása viszont rejtett magában némi veszélyt a zenekar énekesére nézve. De szerencsére Ő megúszta. Nem úgy, mint Tomi kollégánk, aki ahelyett, hogy ezt a cikket írná, jól összetört magát ezen az estén. De lehet, hogy összetörték? Jobbulást Tomi!

A Trial By Fire véleményem szerint dallamosabb hc/punkot nyomott extra gyorsasággal, mindenféle pózolás nélkül. A koncert ráadás számokkal együtt sikeredett talán fél órára. Igaz mindent megkaptunk, amit akartunk, sőt kellőképpen el is fáradtunk. Az utolsó számok egyikénél a csapat segítője hiper gyors malomkörzésből ment át egy kézen állásba”, hogy utána jól beboruljon a közönség egyik részébe. A gorilla mutatvány megtette hatását, úgyhogy mindenki odatette magát még egyszer, de úgy rendesen.

Az a kevés ember, aki lelátogatott hétköznap erre a kis buliba láthatott egy értelmes amerikai bandát, amelyik jó kis őszinte punkot nyomott, mindenféle külsőben megmutatkozó baromság nélkül. Ez igen!