Pál Utcai Fiúk – 20 éves jubileumi koncert

Szemgödrömbe csap a szellő, mikor a kisföldalatti befut a Deák téri megállóba. Kapva a lehetőségen befurakszom a jóllakott fogyasztók és az aznapi világmegváltásukra induló nyúhippik közé, majd sikeresen betuszkolom magam a „nemnyíló” ajtók közelségébe. Kiszúrom persze egyből azokat az egyedeket, akikkel a legnagyobb valószínűség szerint egyfelé tartok: 17 év körüli, lelkes tinédzserek, némelyikük kezében félig kiürült, kocsmából lenyúlt söröskorsó, s persze az elmaradhatatlan vörösboros üveg, amely körbejárva illluminálja őket, bemelegítvén az esti dorbézolásra. Minha magamat látnám ugyanilyen idősen. Talán még szerelmesek is, hogy hiteles legyen a PUF szövegvilága. Örvendek is jelenlétüknek, ugyanis olyan ritkán járok a Petőfi Csarnokba, hogy fogalmam sincs, hol kell leszállni.

Egy fatörzset gyalázó megkönyebbülés után nekirugaszkodom a Városliget labirintusának, s ha nehezen is, de meglelem a helyszín felé vezető utat, ahol a „tömeg”szót csupán egyhe kifejezésként használhatnám, ha a bejutni vágyó, kultúrára éhes koncertlátogatók számát kérdeznék tőlem. De ha 80 évesen, remegő hangon kell beszélnem erről csokis szájú unokáimnak, valószínűleg csak ennyit fogok mondani: „Sokan voltak, fijam.nagyon sokan.” Beérve viszont rájövök, hogy a megfelelő megfogalmazás a „teltház”.

A teremben még csak gépről szól a zene, ruhatárból és sörcsapból bónuszt kapott a publikum, s a toálettre is igen nagy a kereslet. Kis idő múlva tömeg befelé, színpadi fények kigyúlnak, s színpadon a 20 éves fennállását ünneplő Pál Utcai Fiúk. „Felkelt a nap, álölelt az fény/ Utolsó év legelső reggelén.”- hangzanak fel az „Első dal” sorai, majd a kezdő slágert rögtön az első lemez nyitó dalaként ismert „Régi évek” követi. Lecsó a megszokott szerénységgel konferál, majd megjelenik Anikó is, hogy mikrofonvégre kapja magát néhány ügyeletes sláger ürügyén. A közönséglétszám néha kisebb tragikumokat idéz elő, emberek borulnak dominó módjára. A népszerűség átka.az idei Sziget jut eszembe, ahol már a sátorba sem lehetett beférni a tisztes PUF-ra kívácsi „szigetlakónak”, miközben a nagyszínpadon pár éves, futtatott bagázsok is ugrabugrálhatnak. Eszembe is jut egy ´96-os, ingyenes fesztivál a Hungaroringen, ahol kb 30 leittasodott egyén előtt játszott a zenekar hajnalban.ohh, nosztalgia…

Az egyik hangfalnál találok menedéket, mikoris sor kerül a „Partizán” című közkedvelt számra, amely a „Szajhák és partizánok” című koncertlemezen volt hallható, s Lecsó elmondása szerint azóta (8éve) nem játszották, bár én mintha érzékeltem volna füleimmel a ´95-ös Szigeten a The Stranglers előtt (ami jóval a BS buli után volt). Emellett persze sorban a slágerek: „Fiatal lányok”, „Csak úgy csinál”, „Bál”, s jóval több, mint két óra alatt a megjelentek teljes csokrot kapnak a zenekar 20 éves munkásságából, ami nem kis teljesítmény egy hazai undeground zenekartól. Találkozunk 20 év múlva a Pecsában, addig is bort, búzát, békösséget mindenkinek!