Underground Magazin

Főoldal → Cikk

Bury Our Own, Buried By Time, Cult Of Luna, Bleeding Through

2005. február 22., Süss Fel Nap

Bury Our Own, Buried By Time, Cult Of Luna, Bleeding Through

Sajnos nem sikerült túl emlékezetesre a február végi Süss Fel Napos buli, mert lázasan és legyengülve tudtam csak letámolyogni. (engem is elkapott az influenza) Ennek ellenére igyekeztem élvezni, persze csak azt ami élvezhető volt.
A külföldiekből álló, de itthon tevékenykedő Bury Our Own kezdte az estét melyet sajnos az időjárás miatt lekéstem, így nekem a Buried By Time volt a kezdő csapat. Többször hallottam már a szentendrei formációt és most is nagyon tetszett amit műveltek a színpadon. A metalcore-ban utazó banda elég erőteljes produkciót nyújtott, komoly témáik vannak, melyeket néha begyorsítanak. A tempóváltások engem a Saving Throwra emlékeztették játékukat, de maradjunk abban, hogy igazi BBT stílusuk van. Állítólag beszerezhető első lemezük is, erről nyomták a nótákat is ha minden igaz. Sajnos számcímekkel nem szolgálhatok, mert fejemben inkább a láz keringett, mint az értelmes gondolatok, de mindenképp érdemes őket elkapni valamelyik tavaszi vagy nyári bulin, mert emlékezetes zenét produkálnak.

A harmadik fellépő a svéd Cult Of Luna volt. Pár évvel ezelőtt húgom egy fél évet töltött egy északi svéd kisvárosban Umea-ban. Ő nem tudhatta mekkora hely ez az apró település, de a szaggatott zenék nagymestere a Meshuggah és a hardcore egyik gyöngye a Refused is onnan származik. Gondoltam ekkora kettős mellett a CoL sem lehet akármi, ráadásul ott az állandó biztosíték, a svéd zenei tudás. Nos, a várakozások nem igazolódtak be. Zeneileg hibátlan a banda, a tudás magas szintű, s a dallamok is élvezhetők bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között, bizonyos állapotban. Sajnos a Süssi nem ez a hely volt. Gyakran emlegetik a Neurosis-t vagy az Isis-t, mint hasonló zenéket, de a Cult Of Luna szerintem sokkal belassultabb és nyomasztóbb bármelyiknél. Olyan terjedelmes témákat játszottak, hogy az ember nem is emlékezett már a nóta elejére, mikor a záró akkordokat hallotta. Nyers, súlyos és érzelmekkel telt zene a svédeké, mely a közel fél éves sötétség tudatában érthető is. Ennek ellenére soha többé nem akarok élőben találkozni velük, mert nem élő produkcióra termett a zenéjük. El sem tudom képzelni, hogy mit szóltak hozzájuk a Poison The Well vagy a Dillinger Escape Plan rajongói mindkét bandával turnézott már a CoL hisz a szó szoros értelmében kegyetlen a zenéjük. Mondjuk a kiadó Earache Records sejtette a dolgot, ahol olyan bandákkal dolgoznak, mint a Mortiis vagy a The Berzerker ott valami kattanás kell, hogy legyen a zenében. Vélhetően legújabb anyaguk a Salvation dalaival árasztották el a koncerttermet, s gondolom az elmúlásról s kiüresedettségről, az állandó csend nyomasztó érzéséről énekeltek, bár nem sok énekre emlékszem, inkább csak a gitárok lassú, de biztos földbe döngölésére. Nem akarom tovább gyarapítani a szót, a technika hibátlan, a zene talán egy adag anyag után bejönne, de a Süssiben nagyon melléfogtak szerintem, legalábbis a pult előtt kígyózó sorok erre engednek következtetni.

Sajnos a Bleeding Throw fellépésére már teljesen kábult voltam, de nem akartam kihagyni őket, hisz annak idején a hajón nem volt rossz amit mutattak. Talán a nagyobb színpad vagy az újdonság ereje, de most sokkal gyengébbnek éreztem a zenéjüket. Az is lehet, hogy a legendás bukfencek hiányoztak, s igaz, hogy a blackmetalos beütésű szintis lány, Marta még mindig a csapat tagja, nem feküdt most annyira a zenéjük. Persze azért voltak jó páran akik nekiveselkedtek a színpadnak és zúztak ahogy csak bírtak. Ennek köszönhetően egy kis technikai malőr is volt, de hamar kijavították a banda meg elölről kezdte a nótát. Alapjában véve hardcoret játszanak, de igyekeznek megbolondítani egyéb hatásokkal is a zenét. Így lép be a képbe a szintetizátor, helyenként metalos elemek illetve a dobos fergeteges játéka is rátol még egy lapáttal. A This Is Love, This Is Murderous album (Trustkill Records) első dalával indítottak a Love Lost In A Hail Of Gunfire-rel, majd a 2003-as anyagról leküldték még a Number Seven With A Bullet-tet, az On Wings Of Lead-et és a Revenge I Seek-et is. Szerencsére régebbi témákat is lenyomtak, így például az Our Enemies-t és a Saviour, Saint, Salvation-t is. Iszonyat tempó, pontos riffek és kegyetlen ordítások tették emlékezetessé az estét, nem beszélve a ráadás nótáról a Wake Of Orionról. Nagyjából ennyi, a végére már totál KO voltam. (hamar hazahúztam a belem, s utána két hétig az ágyat nyomtam)

Nem volt gyenge a felhozatal, bár a bandák összeválogatását most kicsit erősnek éreztem. Legközelebb is jöhetnek a csaptok csak ne egyszerre!